Elátkozott alsógatyák

A betyárok Adidasban lovagoltak?
A betyárok Adidasban lovagoltak?

Ez a téma több misét is megérne. A futáshoz gyártott valamennyi ruházati termék magában hordozza annak lehetőségét, hogy esetlegesen pocséknál is gyengébb minőségű, és egy hosszabb futás végén nem az izmaid, nem az agyad, még csak nem is a folyadékhiány fektet fűre, hanem a zoknid, a gatyád, vagy a pólód, amit vagy nem próbáltál fel vásárlás előtt vagy csak lapos volt a pénztárcád.

Még mielőtt belekezdenék a bejegyzés megírásásba, egy “nagy múltú”, etyeki futóköreinkben igen hírös-nevös ember aranyköpésével és agyába égett filozófiájával vezetem be ezt a blogbejegyzést, hiszen a  futóruházatról a nagy átlag véleménye is hasonló.  „Barátunk“ az egyik versenyszervezésünk kapcsán – annak költségvetésére reflektálva – azt bátorkodta volt mondani, hogy nos, nos, nos, idézem: „A futáshoz nem kell semmi, fiam, csak egy cipő. Gyermekkoromban órákat futottam a mezőn, a pajtásaimmal, rúgtuk a bőrt, és soha, semmi bajunk nem volt! Minek ez a nyálverés, ez a divatmajomkodás, minek ez a hercehurca a futás körül? Gondoljátok, hogy régen a parasztgyerekek adidaszban futottak? Egy frászt! Meztéláb, öcsém, meztéláb!“ Persze a szöveg hosszabb volt, és megjelent benne az aranyszarvas, a turulmadár és a tikkadt rét felett fújó keleti szélben lengedező árvalyányhaj  motívuma is, amivel igazolva látta, hogy a futáshoz nincs szükség másra, mint szikkadt talpra, és igaz szívre. Igaza volt? Naná! Hát persze. Lóvét sem kaptunk….

Hagyományos alsógatya: hihetetlen élményt nyújt!
Hagyományos alsógatya: hihetetlen élményt nyújt!

A sportot nem támogató, azt nem művelő emberek értetlenül állnak a futófelszerelések előtt, rácsodálkoznak a gatyókra, zoknikra, és nem is nagyon értik, miért kell más alsóruházat, más zokni, más póló a futáshoz, mint egy cébéás bevásárláshoz, és ne is beszéljünk a testhez feszülős “buzinadrágról”, ami a laikus számára sima biciklisgatya.

Előre bocsátom, hogy ez a bejegyzésem eléggé naturális, de az élményeket tapasztalati úton gyűjtöttem, és sokat szenvedtem miattuk. Persze mára ezek az emlékek is inkább viccesek, mint véresek.

1.     Az alsógatya kérdése

Mottó: „A divatos színű alsógatya mindig gyanús.“

A szétmart comb ilyen testtartást indukál. Néha így futottam komplett kilométereket hazáig.
A szétmart comb ilyen testtartást indukál. Néha így
futottam komplett kilométereket hazáig.

Gondolom, sokan jártatok már úgy az alsógatyáitokkal, ahogy én. Évekig hagyományos alsót vettem a feszülős futógatya alá. Azt a fajtát, ami a hajlatokban elvégződik, azt az echte régi endékás fürdőgátyó-szerűt. Ennek az alsónak az a legnagyobb baja, hogy amikor átázik, csurog a verítéktől, akkor megnyúlik, mint egy rágógumi, és a nyakadik fel tudod húzni, gyakorlatilag a futódressz fölé ráncigálod. Futás közben feljebb és feljebb tornázod, hogy a lábaidat és a „szerszámoskamrát“ elválasztó, erős varrással vértezett bebújós része ne dörzsölje ki a combod felső harmadát. Hosszabb lélegzetvételű futásnál szinte már feltekered magadon az alsógatya derekát, igen ám, azonban ekkor kezdődik a horror második része. A felhúzott gatya combodat körülölelő része elkezdi felvágni a lábaidat, emiatt visszaereszted a derekát. Ekkor megint fényesre dörzsöli a combod belső fertályát. Újabb mozgásformák, és futási stílusok indukálódnak a szétdörzsölt comb kapcsán. Elkezdesz egyre növekvő terpeszben futni, nehogy hozzádérjen az alsógatyád. Amikor már a kétsávos út sem elég, hogy terpeszed elférjen, és két kézzel gyömöszkéled lábaid vöröslő közét, akkor hagyd abba a futást, állj meg, és gondolkodj el az új futó-alsógatyádon. A kidörzsölés utáni fürdésről most nem írok, csak annyit, hogy nagyjából a gégemetszés, és a tökönrúgás utáni élménnyel vetekszik.

Az futóalsógatyámat látjátok: a címke hossza bámulatos, de a varrás se semmi.
Az futóalsógatyámat látjátok: a címke hossza bámulatos,
de a varrás se semmi.

Nos, én is megálltam a dörzsifutás után. Beugrottam a budaörsi dé betűs – távol-keleti – áruházba, és vásároltam egy nedvszívó, testhez idomuló, párologtatós, intelligens, bársonyos simítású, herekímélő, kimondhatatlan nevű pakisztáni illetőségű alsót. Kettőt adtak egy áráért. Hazavittem, kicsomagoltam és felhúztam. Tényleg puhának éreztem, de bizalmatlan voltam az erős, durva varrásokkal szemben, amelyek a lábhoz idomították a gatyesz alsó részét. A gumírozott felső része elég jól tartott, viszont hátulról olyan hosszú termékismertő lógott lefelé, amelyre a komplett ótestamentumot ráírhatnám, legalább három nyelven, cirádás betűvel. A címke finom műanyag felületű, csúszik, mint a takony, ezért képtelenség úgy felhúzni a futóalsót, hogy ezt az objektumot kívülre, a futónadrágod és az alsógatyád közé helyezd. Egy idő után visszacsúszik a popóhoz, mint éti csiga a káposztásba. Tehát marad két lehetőség: levágod a címke felét, vagy tűröd, hogy 20 kilométer után incselkedjen feneked partjaival.

„A“ verzió: levágod a címkét.

10 kilométernél kezdődnek a problémák, amikor már túlvagy a kezdeti nehézségeken, beállt a légzés, az ütem, csorog az endorfin. Hátulról enyhe csiklandozást érzel, ezért megpróbálod kifordítani, kívülre tekergetni a gatya hátulját. Ez egy ideig működik is, de minduntalan visszafordul a perem, és hagyod a francba. A futás befejezése után érkeznek a problémák. Fürdésnél ezernyi tűszúrással köszönt szétkaristolt derekad. Hosszabb futásnál gyönyörűen bevérzik. Javaslat: ne vágd le!

„B“ verzió: nem vágod le a címkét.

Ebben az estben később jelentkeznek a kellemetlenségek. A címke ugyanis bekúszik a feneked két partja közé, és szép lassan egyre mélyebbre húzódik. Ezt úgy érzékeled, mintha izzadnál, pedig a termékismertető bisz-basz épp mélyszántást végez odabent. Harminc vagy még több kilométer után már fájdalmat is okoz, és ekkor egyetlen rántással kitéped a megrágott címkét. Nos, a pusztító fájdalom csak ekkor kezdődik. A felmart bőrfelület fürdőt vesz a lecsorgó, sós lében, mely a hátad közepéről a gravitációnak megfelelő irányokat választva törekedik a Föld vasmagja felé. A további lépéseket úgy teszed meg, mint Jézus a Golgota felé haladván: véresen és lassan, toporogva. Otthon tátott szájjal, néma sikításban lögybölöd ki a beteg testfelületet, és igyekszel a frottírtörülközőt kizárólag nyomkodva, itatóspapírként használni. Ezután jöhet a vazelin, meg a neosporin, és a félfenéken ülés.

A kép asszociációt igényel: a vörös here igen szép növény.
A kép asszociációt igényel: a vörös here igen szép növény.

Most, hogy a címkét kiveséztem, jöhet a varrás, melyek a legkényesebb szerv két oldalán vezetnek a comb irányába. Rövid futásnál nincs baj. Csak ne izzadj! Ugyanis az átázott varrásnál nincsen jobb snitzer. Egy idő után pengeélessé válik, és finom metszéseket ejt ott, ahol nem is várnád. Ez azért van, mert bár a méretezés szerint rám például az „M“ jó, de ez csak a testméretemet érinti. A nemes szerv tömegét és kiterjedését nem veszi figyelembe. Az alsónadrág varrásai csak akkor illeszkednek, ha a „szerszámoskamra“ kisebb és kevesebb szerszámot tartalmaz. Kétfajta vágás alakul ki: a combon, és szeméremtájékon, vagy a „szerszámoskamra“ bőrtasakján, oldalirányból. Éééééés, mindkettő nagyon fájdalmas.

Hogy ne legyek nagyon negatív! A dé betűs áruházban árult futógatyák anyaga igen jó. Éééééés ennyi!

Hogy jót is írjak a végén. Eddig a számtalan sérülés ellenére sem hagytam abba a futást. Kidörzsölés ide, vérző here oda, akkor is nap, mint nap elindultam. Ennek pedig egyetlen oka volt……mégpedig, hogy minden nap boldogságra éhezem. Éééés, mint tudjuk:

A futás, legális drog.