Észnél vagy, haver? Mezítláb futsz?

Ötletnek király. Egyébként, tudja a frász.
Ötletnek király. Egyébként, tudja a frász.

Az augusztusi ultra éjszakáján megfogadtam, hogy a versenyt követő hónapban egyetlen centimétert sem teszek meg futva. Még fejben sem. Futás közben, kábé hajnali három körül ugyanis leszállt hozzám valami „istenküldötte köcsög angyal“, és addig piszkálta a lábaimat, míg sikerült teljesen összegubancolni őket. Úgy futottam hajnali hatig, mint egy frissen kasztrált eunuch. Kicsit túljátszotta a szerepét, és angyalsága ellenére akkora középső ujjat mutatott nekem, amekkorát főnöke, a Magasságos sem tudott volna az orrom alá tolni. A sikeres célbaérkezést követő lazítás során helyesbítettem az előirányzott nulla méteren. Elmebeteg módon úgy döntöttem akkor, és ott – lihegve, a tököm hegyéig görcsben állva, gerincvelőig frusztrált állapotban, a köcsög angyal ujjaival a fejem felett, hogy elindulok az októberi OptiVita hatórás versenyszámán. Nem volt ez kis változtatás, viszont elég nagyra sikeredett … Ahogy gyurcsányfecó mondaná öszödi ‚sztájl-szólásban‘: – Gabikám! Nem kicsit vagy elkúrt hülye, de nagyon. Azóta eltelt egy és fél hónap … Azóta egy százast sem futottam. Azóta három tálca heinekennel, és több tucat kárlszberggel tartottam szinten az elmémet, és az oldalamon ücsörgő hájas tartalék-tápanyagot. Azóta két fólia aldis sóletkonzervet, és kereskedelmi mennyiségű bahlsen kekszet toltam be az arcomba, nem beszélve a „rohadék“ oreó kekszről, amit addig zabálok, amíg van. Azóta kétszer reggelizem egy órán belül, viszont utána már csak egyszer kajálok, mégpedig déltől estig.

"Ha mezítlábas futó leszek, pontosan ily tetkót veszek!" (ismeretlen költőtől)
“Ha mezítlábas futó leszek, pontosan ily tetkót veszek!” (ismeretlen költőtől)

Most is itt ülök, és azon gondolkodom, hogy az esti két sör mellé nem ciki-e beverni egy adag csülkösbabot fehérkenyérrel, majd rátolni még két deci villányi vöröset. Összevisszaságomat egyetlen dologgal magyarázhatom.  Nagyjából három hónapja szopat gyúlékony térdem, és a bal combcsont seggembe fúródó szárrésze. Két hete nem futottam egy kiadósat, pedig az optivitán béna-béla legények nem indulnak, és ott még a csajoknak is feromonoktól duzzadó tökeik vannak. Kéne edzeni, de nem megy. Mindenem fáj, ezért a gyógyszer mellett sok mindenhez hozzányúltam. Például olvasgatok a mezítlábas futásról, és a minimálcipőkről. Még ilyet!

Nem vonz nagyon, max cipőben.
Nem vonz nagyon, max cipőben.

Rövid leszek és velőtlen. Sokáig azt hittem, hogy sérthetetlen vagyok. Éveken át futottam havi négyszáz felett, és maximum izomlázacskák keletkeztek néhanapján. Azután kiderült, hogy csak különös szépségem, és magas intelligenciahányadosom tartós, de az ízületeim nem annyira. Irigylem azokat a futókat, akiken ha átmegy a kombájn, akkor is úgy futnak tovább, mintha mi sem történt volna. Irigylem azokat is, akik a legkisebb sérüléseiket is megbeszélik kezelőorvosukkal, gyógyszerészükkel, papjukkal, rabbijukkal. Én nem vagyok ilyen. Még akkor sem megyek dokihoz, ha tőből leszakad a combom, és csak egy bőrdarab köti a testemhez. Dokimentes mindenféle más alternatívát keresek, ahogy most is. A Feldene-kapszula sokat segített, mert lehúzta a gyulladást a térdízületről. Kiváló futótársam, Pécsi Andi betanított az SMR-henger használatára, így jobb híján vele (mármint a hengerrel) szexelek délutánonként. Óvatos tíz kilométereket is bevállalok néhanapján, hogy lelkiismeretemet megnyugtatva esténként magamhoz vehessek egy isteni sztaropráment. Jó úton haladok az újrakezdés startpontja felé. Talán egy térdkímélő futóstílus, és egy párnázottabb minimálcipő eljuttatna a kívánt nyugalomig. Talán.

Prológus

A mezítlábas futás számomra roppant idegen stílus. Ez azt jelenti, hogy sosem fogok cipő nélkül kocogni az etyeki szőlőkben, és a műutakon sem akarok mezítláb tapicskolni. Egyszerűen a futás technikai része érdekel, és ezért képes vagyok arra is, hogy betanuljak egy új mozdulatsort. Az internet telis-tele van témába vágó érdekes bejegyzésekkel, illetve irdatlan marhaságokkal. Ezért most tőletek, futóktól kérdezem: mi a véleményetek? Mik a tapasztalataitok? Komment formájában – ITT A WEBLAPON – írjatok, hogy ne csak a fészbukosok olvashassák véleményeiteket! Köszi.

Az alábbi szavazásban a helyes válasz sorára kattintva megtudjátok, hogy ki, miként vélekedik a mezítlábas futásról.

A csillagokkal értékelheted a bejegyzés sílusát. Ha tetszik nyomj egy ötöst!

LegalDrugCsimax

 

6 thoughts on “Észnél vagy, haver? Mezítláb futsz?

  1. Szia Gábor!

    Hasonló okokból próbálgatom magam is az első talppárnás futást, illetve vénségemre elkezdtem futni tanulni. Ha elöl fogok talajt, akkor pár futás alatt túlterhelem a csonthártyát a sípcsontomon, ez vet rendre vissza. Nyilván fokozatosan kell átszokni. Egyébként tetszik a dolog, akkor tűnik fel mennyire könnyed így a futás amikor vissza kényszerülök normál futásra. Onnantól krumpliszsáknak érzem magam…

    Próbálgatva sok módot azt hiszem nem a talajfogás módja a legfontosabb, hanem a helye. Ha kicsiket lépsz és a súlypontod alatt fogsz talajt – sarkon vagy elöl – akkor már rengeteget tettél a vázrendszered épségéért. Ha így futok akkor nem fáj sem a csípőm, sem a térdem, pedig jellemzően teli talpra érkezem.

    A normál és hosszú futásaimat egy Kayano 21-ben tolom, amikor kísérletezek és technikázom akkor egy Zaraca 3-ban. Ez utóbbit ajánlom figyelmedbe, ez amolyan átszoktatós cipő, előre kell benne lépni de párnázott és stabil a sarka arra az esetre, ha leereszkednél a földre.

    Szia
    István

    1. Szia István!
      Először is köszönöm, hogy válaszoltál. Igyekeztem figyelmesen elolvasni a kommentet, pont ezért merült fel bennem egy-két plusz kérdés.
      Elsőként: ha ilyen “aprózós” technikával lépkedek, akkor a tempót hogyan lehet növelni? Vagy ezzel a tehnikával csak lassan tudok majd futni?
      Másodszor: terepfutáson a lejtmenetes szakaszokon hogyan véded ki a sarokra érkezést?
      A cipő nevét megjegyeztem, olyannyira, hogy jövő héten veszek egyet. Az aszfaltos futásaimat egy “agyonzselézett” Asics Gel Kinseiben tolom, ami a súlypontozásra totál alkalmatlan a magas sarok miatt, és egy versenyző volt tanítványomtól kaptam kölcsön egy adidas takumi sent, ami minimálabb a minimálnál is. Egyszer futottam benne. Nagyon durva élmény.
      Üdv
      Csimax

  2. Szia Gábor!

    Először is gratula az etyeki futóknak a mai eredményeikért!

    Tehát fontos, hogy nem vagyok a téma szakértője, csak van némi tapasztalatom illetve rengeteg olvasmányom a témában. Én közel egy éve a tetemes túlsúly miatt kezdtem újra a sportot de féltettem az izületeimet, így azóta körözök a téma körül. A hortobágyi futás pedig egyértelművé tette, hogy az az út vége, ha ész nélkül folytatom akkor már nincs messze a tolókocsi. Azóta újra tanulom a futást, és a mai Wizz is igazolta a váltás szükségességét, időszerűségét.

    Amiket kérdeztél:
    A te tempódnál már nagyon fontos az ideális lépésszám beállítása. Ez 180 lépés per perc vagy akár fölötte is. Legegyszerűbb egy metronom appot letölteni és néha bekapcsolni. Ha sokat hallgatod, akkor pingvint is láthatsz majd a gesztenyesoron …. 🙂 Először ezt kell megtanulni. Ha így futsz, akkor nem lesz időd hosszút lépni, magadtól is beáll a lábad a súlypont alatti talajfogásra. Szerintem ez a legfontosabb. Ha ezzel meg vagy, akkor már a gyorsítás is ennek szellemében történik: marad a lépésszám vagy minimálisan szaporázhatod is, de a gyorsítás az erősebb elrugaszkodásokból eredő hosszabb levegőben töltött időből jön majd. De akkor sem sarokra és pláne nem magad elé lépve érkezel majd!

    Lefelé utálok futni, de ha komoly lejtőn erre kényszerülök, akkor nagyon kicsi gyors lépésekkel operálok. Így el tudom kerülni a sarokra érkezést illetve a túl nagy becsapódási erőket. Enyhe lejtő nem ügy, ugyanaz, mint síkon.

    A Zaraca 3-mal kapcsolatban pár dolog, ha kedvet kaptál hozzá: ez a híres Asics 33-as sorozat kisöccse. Kifejezetten optimális átszokásra, vagy technikát tanulni, mert átmenetet képez a naturalista és a hagyományos cipők között. (És nem utolsó sorban felébe sem kerül mint egy Kinsei vagy Kayano.) Ezért nincs is túl “karcsúsítva”, ami annyit tesz, hogy a talp első része nagyon hajlékony, így engedi végre dolgozni mind a 33 lábfej izületet, ami a jelenlegi cipődben nem lehetséges. Viszont komfort és saroktámasz is maradt benne, ha fél úton technikát kell váltani, akkor hagyományos verzióban is haza tudsz kocogni. Ehhez kellett a sarkába a gél illetve emelést is kapott (!). És fontos, hogy ez utcai cipő, a lugasok közé nem mennék be vele. Szóval nézd meg, próbáld ki és meglátod. Ebben a cipőben a lényeg a hajlékony első rész. Ha megtanultál benne futni, akkor a 33-asokból kell majd válogatni ha maradsz a márkánál és a technikánál. De még egyszer: sokkal fontosabb, hogy kisebbeket lépj és súlypont alatt fogj talajt, mint az, hogy melyik alkatrészed ér először le… szerintem. Cipőd már van, azzal is tudsz váltani…

    Off topic: egy hete átgyúrtam magam hozzátok, a tejcsarnokos cukrászdánál fordultam. A házunktól ez pont 17km. Botpuszta és Etyek között egy tigriscsíkos pitbull sétáltatott egy német juhászt … én nem fosok a kutyáktól, de ez nekem is sok volt, a pitbull csöppet sem volt barátságos. Kezdem érteni a “fóbiádat”, őket igen nagy körben kerültem ki.

    Csáó
    István

    1. Tyű István! Szia!
      Most már értem, hogy miért volt ismerős a stílusod! 🙂
      A mai futást végigtoltam finom gyakorlással. Próbáltam “totyogni”, ami rendkívüli fegyelmet igényelt. Az én átlagtempóm edzésen 4:55 körüli, terepen több, versenyen 4:30. Klasszikus futóstílusom párosul egy bal talpon elfordulással, ami kicsinálta a csípőmet és térdemet egyaránt. Bármennyit képes vagyok futni, a mai napig ezt gondoltam. A délutáni 13 kilométer után fájt a térdem, és a sípcsont melletti hosszanti izom, ami új szín a palettán. Ma nem tudtam volna 20 kilométert sem futni ezzel a stílussal. Holnap folytatom a dolgot, plusz megveszem a cipőt, amit írtál.
      A kutyákról: én nem futok egyedül a faluban. Állati sok kutya van szabadon. Autó, Botpuszta, futás.
      Üdv Neked!
      Csimax

  3. Szia Gábor!

    Próbálgasd a dolgot, hidd el megéri. Csak az elején nagyon furcsa lesz.
    Arra vigyázz, hogy óvatosan, fokozatosan terhelj át. Pont a sípcsont melletti izom (csonthártya) az, ami ilyenkor szokatlanul nagy terhelést kap, majd begyullad. Vagyis az elején heti 1x, majd később egyre többször szabad így futni.
    Ha sikerült a sípcsontos gyulladást összehozni, akkor a normál, megszokott stílusodban folytathatod az edzéseket amíg le nem lohad. Türelem kell hozzá. Illetve nekem Aflamin, másoknak Flexagil krém.

    Számomra a bledi kocogás volt a mélypont, addigra a gerincem két helyen és a csípőm is mindkét oldalon totál beállt, utána hetekig nem tudtam futni. Itthon gyógytorna, nyújtás majd kontrollált futással szépen fel tudtam hozni magam. Tegnap posztoltam a nagykövetünk alatt a wizzes tapasztalatokat, (nem akarok ide linket berakni), te tudod honnan, vagyis milyen mélyről jövök, érdemes ránézned a beszámolóra alkalomadtán, mert érintőlegesen kapcsolódik ehhez a témához is.

    Várom a tapasztalataidat illetve az új írásaidat!
    Csáó
    István

    1. Szia István!
      Tegnapelőtt vettem egy adidasz boost laposabb talpú félmeztélábas terméket a dekatlonban. A másik kiszakadt. (más egy éve nem vettem “pénzes” cipőt, mert három hónapon belül megadják magukat 🙂 ) A Zaraca 3-at a jövő héten próbálom fel az ironman depóban. A boobstban kétszer futottam: egy rövid gyorsat, és egy rövid lassút az általad leírt stílust követve. Jól ment. A hengerezés pedig csodákra képes. Tehát: új cipő, henger, új stílus + abszolút megrögzött, konzervatív ember, azaz én… új időket élek.
      Még egyszer köszi mindent, a wizzes írást pedig megtekintem a fészen.
      Üdv
      Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.