Fél évszázadot vártam rá – Suunto Ambit 3

Szerintem már gyerekkoromban is vágytam erre az órára. Akkor, amikor nem is létezett, és én még szaros pelenkában várat építettem a lakótelepi homokozóban. Tutira emlékszem rá, hogy akartam egy ilyen cuccot.

Átlagos, telefonos hosszúfutást szimulálok most. Ebből kiderül, hogy miért vágytam az órára, másodsorban pedig nyilvánvalóvá válik, hogy nem vagyok hómó szápiensz, csak valami vegetatív ősember, abból is a foggyos változat. Íme.

Nyár. 30 fok. Kellékek: italos üveg, telefon, telefontok, sapó, papírzsebkendő bármi esetre, kocsikulcs. Kocsi lezárva, endomondó applikáció megnyitva. GPS jel megvan. Visszaszámlálóra koppintás, harminc másodpercem van arra, hogy a telefont tokba csúsztassam, tokot karra húzzam, italos üveget megragadjam. Minden oké, visszaszámláló eléri a startot, „kim baszinger“ (így hívom az app női hangját) futásra inspirál. Start. Az első kétszáz méteren rájövök, hogy a szemüvegem lötyög, mert nem húztam meg a szemüvegszárra szerelt zsineget. Üveg hónaaljba, úgy, hogy azért hátra tudjak nyúlni a szemüvegzsinegért. Sikerül. Hopp, az italos üveg kicsusszan a hónaljamból, és begurul az útmenti csalános-parlagfüves susnyatengerbe. Persze stop, lekurvaanyázom az üveget, aztán szinte mindenkit, aki eszembe jut. Felveszem, és megyek tovább. Aki olvasgatja a bejegyzéseimet pontosan tudja, hogy most mi következik. Igenigenigen. A második kili előtt végbéltájéki nyomást érzek. Riadt tekintettel keresem a menedéket, ami árnyas, rejtett, és nem csapkodja csalán a szerszámot és a tegezt. Azon izgulok, hogy sikerüljön úgy kiállni, hogy egyetlen tanítványom sem lát meg szülei autójának hátsó ablakából, nem készít rólam „kulabá“ videót, amit aztán beletol az internet „legjobbszarósfotók“ gyüjteményébe. Tehát futok riadtan, és búvóhelyet böngészek. Megvan. Apró földút a kukoricás szélén. Italos üveget leteszem, telefontokot lecsatolom, telefont kiveszem, képernyőzárat kioldom, gps-t leállítom. Eközben átjár a borzongás, hiszen megérkezett a „gyorsvonat“. Tolatva. Oké, helyben vagyok. Telepítést követően gatya felránt, fej száznyolcvan fokban ellenséget vagy vaddisznót pásztáz, telefon a tokba, tok a karra, GPS elindítása, italos üveg megkeresése és folytatódhat a roham. Néhány száz méteren belül érkezik az első hívás. Elfelejtettem rátenni a „Ne zavarj!“ funkciót. Csörög, káromkodom, csörög, istent szidom, csörög, felveszem, káromkodom, leteszem. Ezt követően minden oké. Érkezéskor vár az újabb hercehurca. Tok le, telefon ki, gps leállítás. Futás vége. Macera, macera, macera. Kell egy futóóra, nincs mese.

Edus vette nekem. Mert megérdemlem, és mert Edus jó feleség. Őt nem érdemlem meg. Mégis vásárolt nekem egy Suunto Ambit 3 karórát.

Két alkalommal futottam már vele. A menü elég egyszerű, még nekem is, akinek kevesebb idegsejtje van, mint egy tengeri uborkának. Pulzusmérő, blútúsz, mobilapp, saját internetes közösségi oldal. Ugyan nincs benne kim baszinger, mint az endomondós mobilappban, de csipogással jelzi, ha végeztem a kilométerekkel. Egyetlen gombnyomás is elég, ha rámjön a szapora, és egyetlen gombnyomással újra elindít az utamon. Egyelőre iszonyatosan élvezem a dolgot. Még a pulzusövet is magamévá tettem annak ellenére, hogy öt kilin belül tőből lemetéli a csöcseimet. Sebaj, letojom. Ami viszont fantasztikus, és utánozhatatlan: végre kényelmesen futhatok. Ez mindennél többet jelent.

Ha érdekel, akkor olvasd el az első karórás futásom beszámolóját, és tekintsd meg GPS jelét. Ne félj, rövid és velőtlen

Ez az én tömpeujjas kezem, és az én órám

“A mai edzést az új futóórám tesztelésére fordítottam. Már igen régóta fentem a fogam egy Suuntora, és most ez a vágyam is teljesült. (ára: két éve nem kaptak karácsonyi ajándékot a gyerekeim, feleségem kemping-kerékpárral jár dolgozni az M7-en, kutyusunk három éve füvet zabál, mára vegetáriánus lett, és redős zápfogai nőttek, én pedig tanítás végén összegyűjtöm a gyerekek kidobott uzsonnáját, és azt eszi este a család, sőt eladásra is marad. Ezen felül suttyomban-alattomban ellopkodom a tanítványok tízórai kajáját is, és pénzért árulom az ötöst. Dedededede! Megvan az óra! 🙂 🙂 :)) Viccen kívül pedig amcsiból kaptam ajándékba. A legszintesebb, legterepesebb területet választottam tesztútvonalnak. Telefonon ugyancsak mértem a futást, ami nagyjából kétszáz méterrel többet gyűjtött, mint az óra. Az időjárás több, volt mint csúcs. Legalább huszonhét fok, penge meleg volt, így megmutattam közel-keleti felsőtestemet a göböljárási dolmányos varjaknak, meg néhány szüretelő brigádnak. Jól ment, a végén azért lelakottnak éreztem magam. A táv 21,5 km, a tempó kerek 5 perc/km, a szint kétszázötven méter lett. A havi teljesítmény 448 km.”

powered by EndomondoWPlogo

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..