Futás “agyfasz” ellen

Nem tudom, hogy minden munkahelyen van-e olyan nap, amikor a dolgozókat összegyűjtik egy adott helyre, és kommunikációs „gégecsöveken“ át agyfasz-gázt nyomnak a levegőbe. Néhány lélegzetvétel kell csak ahhoz, hogy az agyfasz-gázból felszabaduló hülyeségmolekulák felszívódjanak, és a páciensek elgondolkozzanak azon, hogy a szeánsz után valakit csúnyán lemészárolnak az utcán. Mintha kötelező lenne egy ilyen napot kiválasztani. Úgy még agyfaszabb a dolog, ha egy olyan munkahelyen dolgozik az ember, ami egy működésképtelen rendszer parányi fogaskereke. Azaz egy álló gép, nem mozgó alkatrésze. Mondtam már? Én egy KLIK-es általános iskolában tevékenykedem.

Ahol én dolgozom, ott egy keddi napra programozták a totális szellemi retardációt. Napirendi pontjaink nagyjából hasonlóak:

  1. Hogyan lehet puhaszarvú unikornist létrehozni úgy, hogy vérellátó hidraulika (erekció) útján, érzelmi hatásra felálljon a szarva és acélkeménnyé váljon.
  2. Mi tegyünk akkor, ha azt vesszük észre, hogy seggünk felcsúszott az arcunk helyére, és végbelünkön vesszük a levegőt?
  3. Hogyan működtessünk általános iskolát úgy, hogy nincs szaktanár, gyerek és épület?
  4. Egyéb témák: pl. atökömetseérdekli, kérdezekdeleszaromaválaszt etc,etc.

Nos, a frusztráció feldolgozható. Erre a legjobb megoldás egy halálos futópálya kiválasztása, és szuperszonikus sebességgel történő bejárása. Terepen, szintesen, kevés folyadékkal, jójójójójó hosszan.

A mai agyfaszt követően úgy döntöttem, hogy a stúdiótól – Etyek legmagasabb pontjáról indulok, és a Bicske felőli oldalt járom be, aztán vágok neki a kevesebb szintet jelentő gyúrói résznek. Egy üvegnyi izoszart és egy darab energiapatront vittem magammal. Kiváló idő, rendkívül poros utak, darázsinvázió és varázslatos táj fogadott. Lassabb, komótosabb kezdést követően apró váltással gyorsítottam, de nem szakadtam el az 5 perces kilométerektől. A lejtőkön pihentem, az emelkedőkön agyfaszt ürítettem, azaz tempóztam. A szőlőkombájnokat igyekeztem elkerülni, ami nem volt nehéz, hiszen már fél kiliről lehetett látni a brutkó porfelhőt, amit felvertek. 13 kilométert követően vágtam neki a gyúrói szakasznak, ahol sikerült tempót emelnem, így a végén AVG 4:57-tel zártam ezt a félmaratonnyi, 300 méteres szintet tartalmazó távot. Jó volt, kellett, kötelezővé tenném.

powered by EndomondoWPlogo

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..