Görényszag a köbön

Ma öt órát tartottam felsőben, mégis úgy lefáradtam, mintha negyven kilit futottam volna hegyre fel, ellenszélben, jeges úton. Mire végeztem a suliban bőven harminc fok volt, ezért elodáztam a futást, és inkább bezabáltam két köbméternyi rizseshúst, amire rátoltam két doboz kólát, egy twixet, két csokis müzliszeletet, egy karika valamilyen nóném aldis vajas sütit, majd ittam egy százhúsz milis kapuccsínót. Ezután rájöttem, hogy tulajdonképpen qrva éhes vagyok, tehát ettem még két merőkanál rizseshúst záródesszertként. Ezt követően előkészítettem magam a holnapi tanítási napra. Asszem sikerült is, mert arra ébredtem, hogy elaludtam a kanapén.

Ma negyed hétre tolódott az edzés. A tegnapi pörgős után parabolafutást terveztem 16 kilométerre. Arra számítottam, hogy a két adagnyi rizseshús, meg a talicskányi cukros szar, amit megettem bosszút áll rajtam, és ősi pozitúrában valami bokorba görnyeszt majd. Az első kilométer után befordultam az etyeki kőbánya felé vezető poros útra, mert még tegnap megpillantottam egy belőle elágazó traktorösvényt, ami fél kilin keresztül vezetett felfelé. Gondoltam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Itt nincs senki, maximum egy borz vagy egy róka láthat meg, de ezeknek nincs fényképezőgépük, meg fészbukjuk, hogy feltegyék a fehér seggemet a netre. Azonban hiába vártam az ihletet, maradt a prózai futás. Az ötödik kili előtt kifordultam a műútra és elindultam a herceghalmi lepukkant pályaudvar felé. Előttem a gesztenyesor, a lemenő nap, meg valami mozgó emberi alak. Először azt hitem, hogy bringás, de ahhoz tetűlassan haladt. Mivel az ötödik kilitől 4:40-es átlagtempóra kapcsoltam, ezért rövid időn belül utolértem a figurát. Nagyjából ötven méterre lehettem tőle, mikor orrfacsaró bűz csapta meg az orromat. Az árokra kezdtem gyanakodni, hogy valami nagyobb dög rohad a magas gazban, de a bűz csak nem akart szűnni. Ekkor az jutott eszembe, hogy létezik valami cserjeméretű növény, ami virágzás előtt olyan szagot áraszt, mint a macskaszar, és az eredeti kölnischwasser egyvelege. Nézgelődtem, de csak csalános és parlagfüves gaztenger váltogatta egymást, sehol a szarszagú növény. Közben húsz méterre megközelítettem a melegítőnacis, átázott pamutpólós kopaszodó faszingert. A szag egyre erősödött. Ilyet még sosem éreztem, pedig voltam jónéhány futóversenyen, és kocogtam már el forró aszfalton sült kipukkadt dög mellet is. Ez a szag a kettő egyvelege volt: zokniszag, szarszag, asókás körömszag, rohadó hullaszag, és valami émelyítően édes parfümszag keveréke. Igyekeztem kilépni a szélárnyékból, ezért átfutottam a túloldalra. A szag intenzitása csökkent. Mikor egy vonalba érkeztem a fickóval, köszöntem neki, ő meg nekem. Összemosolyogtunk. Szemből hasonlíthattunk egymásra. Csak nekem volt fogam… Ehhez hasonló fickókat láttam már. Kocsmák körül őgyelegnek, árokban fetrengenek, összehányva, sötét belvárosi házfalak mellett húgyozgatnak. Az a tény, hogy Etyek és Bicske között kocogott egy ilyen szakadt alkesz, alapjaiban rengette meg eddigi világszemléletemet. Igazából egyáltalán nem értem, hogy került kapcsolatba a sporttal. Biztos vezekelt.

A Háromrózsa elnevezésű patinás tanyasornál Herceghalom felé vettem az irányt. A tempót felpörgettem, és igyekeztem a 4:30-as tartományt tartani. Fordulást követően visszavettem a sebességből. A pulzusom olyan alacsony volt, hogy nem kellett a légvételre figyelnem. Végre körülnézhettem. A Nap lement. A szürkületben valószínűtlen formák rajzolódtak ki a gesztenyesor távolabbi pontjain. Jól éreztem magam.

powered by EndomondoWPlogo

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.