Gyurcsány járt a fejemben

Már reggel, keléskor azon gondolkodtam, hogyan tudnám elcsalni a mai futást. Mivel azonban tegnapi is kimaradt, hiába rinyáltam, be kellett raknom valahova ezt a két és fél órányi sportot. Délelőtt lenyomtam öt órát a suliban, utána kihagytam a zabálást, toltam egy bájotekkes energiacsokit, és a házunk elől indultam, mert a tökömnek sem volt kedve a garázsból kiállni. Ezer éve nem reszkíroztam meg az Etyeken átfutást, de ma valahogy szerencsém volt, és egyetlen kóborló döggel sem találkoztam.

A mai futást utolsó szintes középtávnak szántam, ezért átruccantam Alcsútdobozra, hogy megnézzem mi újság Lőrinc barátunk földjein. Hétágra sütött a Nap, hátba támadó szélben vágtam neki az első három kilométernyi emelkedőnek, ami az etyeki Öreghegyre, a Stúdió felé vezetett. A tempót visszavettem, hiszen még a lábaimban volt a vasárnapi negyvenes, ettől függetlenül tisztességes sebességgel haladtam el a Korda Filmpark mellett. A következő három kilométernyi lejtőn óvatosan, komótosan csurogtam, közben gondolkodtam ezen-azon. Például eszembe ötlött az a kép, amit a nyolcadikosok mutattak a történelem könyvükben Gyurcsány Ferencről, és a fotó alatti gyalázatos képaláírásról. Persze OV-ról is volt fotó, kicsit nagyobb, mint Mátyás királyról. Gondolkodtam a magfizikáról, atomfizikai alapkérdésekről, genetikai problémákról, az emberré válás hiányzó láncszemeiről, éééés mindegyik kérdésben megoldást találtam. Csak azóta mindegyiket elfelejtettem. (persze el ne higgyétek, kizárólag vegetatív életet éltem: pisi, kaki, köpködés, orrfújás, verejtékletörlés, mert ehhez értek). A hetedik kilitől sikerült beállni egy 5:10-es átlagtempóra, így utaztam Alcsútig minden gebasz nélkül. Visszafelé meglátogattam a golfpálya melletti dombocskát, hogy elhelyezzem ingyenes nitrogénszirupos ajándékomat a Mészáros&Mészáros konszern egyik bevetetlen földjén. Innentől tempót váltottam. Az erő 5 kilin keresztül velem volt, majd az Öreghegy megfogott, mint aktív szén a hígtrágyát. Jöttek a kínlódós dombok, emelkedők, és megjelent az első szitokcsomag is szájam sarkában. A Stúdiótól lefelé vezető szakasz nagyon megviselt, de mindentől függetlenül ez a táv, négyszáz méternyi szinten, 5:10-es átlaggal igencsak könnyen megvolt. Hét deci izo fogyott, de annyira cukkeres volt, hogy szomjaztam, hiába kortyoltam belőle öt percenként. A foglalkozás elérte célját, most jól érzem magam, és OV-t is elkezdtem kedvelni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.