“Ha a nővér jó volt, a húg is jó lesz!” – Supernova Glide 7

Prológus

Azt tudtátok, hogy hathavi szavi jár a megvásárolt futócipő mellé? Azt tudtátok, hogy érdemes ezt kihasználni, és annyi kilométert belepakolni a cuccba, amennyi a hat hónapba belefér? Mármint a hathavi csereszaviba.

3-4 hónapot bírt. A szaviba szépen belefér
3-4 hónapot bírt. A szaviba szépen belefér

Néhány hónappal (másfél éve) ezelőtt vásároltam egy esziksz nimbuszt. Első látásra szerelem, még a negyvenöt rudit is pont letojtam. (Rudi=egy ezres mértékegysége, legalábbis mifelénk, az etyeki tanyavilágban) Irány haza, aztán irány futni. Őrült kényelem a kicsit magas sarok ellenére. Két hónap alatt hétszáz kilcsit kapott, és megadta magát a sarokszövet. Igen, belülről szépen kilukadt. Visszavittem, visszavették, újat vettem: egy esziksz kinszejt, a tököm tudja már melyik típusszámút. Mindegy is. A lényeg az, hogy ez a csuka három hónapot bírt, majd „kampobasszó“. Ugyanott lukadt ki, ahol az elődje, bár 33%-kal tovább húzta, hála a gondos kínai fejlesztéseknek. Vissza, csere, új kinszej, újabb öt hónap az újabb cseréig.

Kivételesen nem szívom a fogam utólag: jó vétel volt.
Kivételesen nem szívom a fogam utólag: jó vétel volt. Persze nekem görényszínűt dobott a gép.

Prológus a monológus előtt

Tavaly szeptembert írunk. Tisztességből nem mondhatom el nektek, melyik sportáruház cipőosztályán állok. Legyen annyi elég, hogy francia, és majdnem minden nagyobb tecsóra jut egy. A választék nem nagy szám, de azért vannak jó cuccok is. Néha. Szóval, ott állok, és újabb eszikszet keresek, de pont az én mértemben nincs egy sem. Kutatom a negyvenezres kategória cipőit, egyszer csak odalép hozzám egy baromi csinos kiscsaj. Tisztán látszik rajta, hogy ismeri a sportot, és több futócipőt látott már, mint mormotaszart. – Ezt nézted már? – kérdezi, és a kezembe nyom egy fekete-zöld adidaszt. – Nem, – mondom – mert ilyen görényszínű cipőt sosem vennék fel, pláne ha adidasz! Mosolyog a válaszomon, mint ahogy egy vietnámi mosolyog, mikor lekínaizzák. Visszateszi a cipőt a polcra, és kedvesen felém fordul: – Pedig érdemes kipróbálni! Azzal faképnél hagy, és lelép a színről. Negyed órányi kutakodást követően eljutok odáig, hogy kezembe veszem az adidaszt, és fél szememet lehúnyva próbálok elvonatkoztatni a külsejétől. Lassan, többszöri tapogatást követően azután rácsodálkozom a világ folyására. Egy ultrakönnyű, puhatalpú, állati rusnya-színű cipő vigyorog rám, majd bekéretőzik a kosaramba. – Megveszlek, kis görény! – mondom, és elindulok a pénztár felé. Életem egyik legjobb választása volt, a szupernova glájd hetes. Öt teljes hónapig bírta. Hidegben, melegben, sárban, hóban, fagyban, szutyokban, mindenféle erőhatásnak kitéve. Ez a poszt azonban nem róla szól (már megénekeltem ebben a bejegyzésben → ITT), de egy kicsit benne van Ő is, hiszen az újabb szupernova glájd választásához kellett az előző adidasz is. Meg a kiscsaj is, legalábbis amennyi megmaradt belőle a fejemben. Azt meg el tudjátok képzelni…

Na végre, itt a lógus – Adidaszról adidaszra cserélek

Hetven kilométer után így néz ki a sarokrész belső szövete.
Hetven kilométer után így néz ki a sarokrész belső szövete. Nem a monitorod poros, hanem az ott tiszta szösz-mösz.

Február közepe. A fent említett adidasz gyöngyszövete mindkét nagylábujjnál megrendült. A jobb cipő sarokbelsője szintén középső ujjat mutatott, kiszakadt, mint a többiek. A görénységéből (fiatalkori fényéből) persze semmit sem vesztett, sőt inkább egy picit szépült. Jól állt neki a kor. Mint amikor huszonöt éves gimis találkozón rácsodálkozol egy jótestű anyukára, aki érettségikor még olyan aknafejű volt, hogy szexuális álmaidat rémálmokká varázsolta. Naszóval, az a lényeg, hogy ugyanilyen cipőt akartam csereberélni a francia multinál. Egy Adidas Supernova Glide-ot, hogy végre nevén nevezzem a csecsemőt.

A cipőfűző és a nyelv külön életet élnek.
A cipőfűző és a nyelv külön életet élnek.

Semmi gond sincsen, csak egy picit kellemetlen a csere-szituban lenni. Ott állsz a recepciós pult előtt egy szakadt, retkes lelakott csukával, amit az utolsó pillanatban varázsolsz elő a reklámzacsidból, nehogy hómlessznek nézzen a biztonsági szolgálatos kopasz fószer. Megnézi a recis csaj, majd hívja a „szakembert“ a futóosztályról. Az forgatja, pörgeti, mustrálja, néha téged is méricskél, mintha miattad robbant volna ki a második világháború. Kellemetlen a játék, mert bűnösnek érzed magad, hogy egy szart hoztál, és egy klasszat vinnél. Ingyen. Ezután jönnek a hülyébbnél hülyébb kérdések, amiből egyből rájössz, hogy a „szakember“ annyira szaki, amennyire a pápa zsidó. Hány kilométert futsz naponta, sárban dagonyázol-e, csak futásra használod vagy másra is, blablabla. Egy sornyi baromságot követ még egy sornyi marhaság. Te random válaszolgatsz valamiket, amiknek nem sok köze van a cipőd kiszakadásának történetéhez. Talán csak annyi, hogy futottál benne. Ezt követően jegyzőkönyv, majd pénz üti a markodat. Tíz percnyi kellemetlenség után új cipőt vehetsz.

A talprész vékonyabb vagy az én talpam érzékenyebb.
A talprész vékonyabb vagy az én talpam érzékenyebb.

Lógus az epilógus előtt – Adidas Supernova Glide 7, az utolsó adidaszom

A cserét követően rögtön cipőre volt szükségem. Hatos szupernovát akartam, de akarni nem a francia áruházban kell. Ott „leveheted, elviheted“ van. Még „választási fázisban“, megjelent egy kigyúrt, húsz év alatti eladó csávó, akitől két dolgot nem akartam kapni: szaktanácsot és egy kurva nagy pofont. Ez esetben bejött, amit akartam, mert nem kaptam se ezt, se azt. Mutogatott mindenféle cipőt. Tanácsokkal, tapasztalatokkal is szolgált, amelyeket bizonyára az elmúlt három életévében, konditermi edzései során a fekvenyomó padon szerzett, két kilenvenkilós széria között. Tíz percnyi közjátékot követően sikerült elhajtanom, és akkor megpillantottam egy álomkék szupernova glájd hetest. Ott figyelt a pakisztáni csodacipők között. Rögtön magamévá tettem. Próbát követően ugyan nem fogadott az a komfortérzés, mint elődjénél, a kisgörénynél, de nem sokat törődtem vele. – Ha a rusnya nővér jó volt, akkor az álomhúg is az lesz! – gondoltam. Pénztár, „fizetés“, irány haza, irány futni. Ez volt a fejemben. Tévedni pedig emberi dolog.

Continental talp - autóguminak tuti választás
Continental talp – autóguminak tuti választás

Végre itt az epilógus

Nem akarom leszólni az említett Supernova Glide-ot. Biztos nagyszerű cipő, csak számomra ez nem nagyon derült ki. Három alkalommal futottam benne. Elsőként huszonkét kilométerre vettem fel, és a bal oldalon felmarta a talpam közepét. Másodszor negyvennyolcat futottam, és csak háromszori átkötés után sikerült valahogy túlélni az edzést. A harmadik egy gyors tizenkettes, mely során már nem akadt annyi problémám. Azonban nem olyan, mint a nővére. Pedig szebb. Álomkék.

Első tapasztalatok

⇒ A cipőfűző végső állásában a nyelv fölött húzódik át, így lemetszi az embert bokából. Már az elődje is ilyen volt.

⇒ A sarokrész puhább, ezért jobban meg kell húzni a cipőfűzőt. Tehát boka fölött lemetszi az embert a lábáról.

⇒ A sarok sokkal alacsonyabb, mint a hatosé. Emiatt liftezik a futó bokája.

⇒ A sarokszövet hetven kilométer után szöszölődik. Még hetven, és ezt is hajíthatom a kukába.

⇒ A talp újra Continental gumival lett borítva. Ha személykocsin működik, akkor az adidaszon is. Bizonyára nem parasztvakítás.

⇒ Szerintem a talp vékonyabb. Szerintem sokkal vékonyabb, mint a fél évvel ezelőtti hetesé.

♥ Ultrakönnyű, puha jószág.

♥ Álomszép.

  Álomkék.

[well type=””]
Itt alul elolvashatod az első tesztfutás őszinte tapasztalatát is. A szöveg helyenként erősebb elemeket is tartalmaz és nem mindig a cipőről szól. Mondjuk edzésleírásnak. Ezért bocs.
[/well]

Vadiúj Adidas Supernova Glide-ot teszteltem. Ehhez szintes futást terveztem, ezért az alcsúti utat választottam pályá…

Közzétette: Csimax Csimax – 2016. február 18.

.
Csimax

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.