Herepállasztó hőség

A korai kelésnek is megvannak a maga szépségei. Persze, amikor megszólal a vekker, és a számlapja öt órát mutat, és úgy kell felvésned magad a lepedőről, akkor valószínűleg inkább a horrort látod benne. Ma reggel hat körül jelzett az ájfón, de leszartam. Nyolckor a konyhából áradó kávészag jobban motivált. Pajszerrel nyitottam fel a szemhéjamat, és lebandukoltam a konyhába.

Odakint ezerrel sütött a nap. Gyors reggeli, fél liter kávélötty, öltözés. Megnéztem a fészbuk fiókomat, a kezdőlapon Váczi Mag Erika bejegyzésén kívül csupa baromság sorakozott. Lájkoltam gyorsan, és szokásomhoz híven írtam egy-két mondatnyi atomhülyeséget kommentben (Erika a tegnapi tizenkét órás futáson 114 kilométert futott, én meg jól lefikáztam, hogy miért nem százhuszat). Fél tízre beöltöztem tapadós futóruhámba, leragasztottam a tőgyeimet, futócipőt húztam, felvettem a harci szemüvegemet, és nekivágtam a mai napra tervezett 17 kilométernek. 30 fok, fátyolfelhős ég, nulla életkedv.

Az első két kilin igyekeztem felmérni, mennyire meleg az idő. Mivel herepállasztó hőség volt, csak apró lépésenként emeltem a tempón. Egyetlen kilométeren sem akartam meghalni, összefosni magam, bezuhanni az árokba, és ott megdögölve oszlásnak indulni. Tartottam az 5 perc körüli átlagot. Tíznél kopogtatást érzékeltem a kijárat környékén, egyfajta jelzést, hogy megérkezett a reggelire beküldött baracklekváros szendvics és hosszú kávé diszpergált keveréke. Hál’Isten jó helyen, vadregényes bokros mentén jártam, így ez a megszokott érzés nem okozott rémületet. A maradék kiliket 5 perc alá toltam, és 5:04-es átlaggal letudtam a heti futásaim végső etapját. Ezzel sikerült újra heti 100 kilométer fölött maradnom.

powered by EndomondoWPlogo

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.