Kapszulaáradat

LegálisDrogDokihoz mentem, mert úgy fájt a gyomrom, hogy majdnem lepetéztem tőle. Persze a háziorvos azt gondolta, hogy kamuzom, és csak betegácsis papírért játszom az agyam. Az mondjuk mentségére szolgáljon, hogy olyan kibogozhatatlanul kacifántos kórelőzménnyel nyitottam rá az ajtót, amiben a piros nóném kapszulától, az uvézöld tubusos taknyon át, a kék viagráig minden benne foglaltatott. Három hétnyi körelőzménybe belefoglaltam három évnyi zanzásított családi töltelékdumát is. Meghallgatott, vetkőztetett, megtapogatott, megírta, elmondta. Nem hazudok, egy percbe belefértem. Citrom, narancs, rizs, főtt krumpli, meleg tea, háztartási keksz, normaflór, kvamatel vagy mi a szar: ez volt a gyógyír, és persze a bizonyítéka annak, hogy tényleg azt hitte, hogy a rózsaszín „hetvenöt százalékos“ támogatási fecniért ültem ki a három náthás gyerekből, és két tátott szájú aggastyánból álló sort. Pedig nem, ezt csak én tudom, és a Magasságos látja. Azt is mondta a doki, hogy Ő nem sportorvos, ha mindenféle természetellenes szart megkajálok, akkor vessek magamra, és meséljek más szakembernek. Ez is benne volt az egy percben. Utolsó mondatában volt igazság, nem is kevés. Persze arra nem ugattam vissza, hogy a kvamatel sem a kvamatelcserje termése, és a normaflór sem magától mászik be a műanyag ampullába. De hagyjuk, ez mellékvágány. Inkább elregélem újabb hülyeségem rövidke rezüméjét.

LegálisDrogNem mondok céget, főleg nem mondok terméket. Csak annyit, hogy négy hete vettem hét doboznyi vitamint, fehérjét, aminósavat. Ezzel milliószorosát vásároltam meg annak a „kiegészítőmennyiségnek“, amit elmúlt több, mint negyven évem alatt szereztem be. Huszonhatezer forintot invesztáltam a hétköznapi ember étrendjét kiegészítő piac fellendítésébe. Egy totál leürült szervezetbe kellett üzemanyag. Hát én betöltöttem, nem akárhogy. Csak azt nem mértem fel, hogy vajon bírom-e, beledöglök-e…

Reggelente bekapkodtam hét darab vitaminos szuperkapszulát. Egyszerre. Alig fértek el a számban. Kávéval nyeltem be őket. Elkezdtem aminósavas izoitallal futni. Futást követően citromos sajttorta ízű fehérjeitalt fogyasztottam. Pont úgy, ahogy kell. Pont úgy, ahogy másoknak bevált. Pont. Ám mégsem pont. De mi is történt?

CSODA történt. Ugyanis az addig folyamatosan fájdogáló combhajlítóim, futás közben elkezdtek kussolni. A csípőízületet támasztó izmok húsz kilométert követően sem szóltak be a gazdinak, hanem szépen együtt dolgoztak a többiekkel. Két héten belül – két év szenvedést követően – újra megszerettem a futást. Újra fájdalommentesen sikerültek a heti nyolcvan kilométeres edzések, és újra vidáman sikerült arról a terepes, harminc kilcsis etyeki pályáról célba érkeznem, ami után néhány hete még összetojtam gatyámat, lábszáramat. Ráadásul a sajttortás fehérjelöttyöt úgy vártam, mint napközis a mákostésztát. A BCAA és a fehérjepor nem bántott. Egyetlen apró dolog tűnt csak fel. A reggeli kapszulahadsereg bevétele után hosszú ideig émelyegtem, és a kajálás is nehezebben ment. Persze rálegyintettem, „szarni bele, ha szól a zene“. Ez így ment két és fél hétig. Akkor kezdődtek a bajok. Megírom úgy ahogy történt, bár makulátlan grófi neveltetésem, és briliáns királyi szókincsem tiltakozik ellene.

LegálisDrogAki ismer tudja, aki nem, annak most elmesélem, hogy egy általános iskola felső tagozatának vagyok elismerten legokosabb és elképesztően jóarcú férfitanára. Oké, nem biztos, hogy legokosabb, de az első négyben benne vagyok (a karbantartóval együtt öten vagyunk hímek). Ez a munkakör azzal a kényelmetlenséggel párosul, hogy egy becsöngetéskor kiürítetlen húgyhólyagnak további negyvenöt percet kell várnia, plusz a transzferidő. Ugyanez a szabály vonatkozik a végbélre is, még perisztaltikailag háborús időszakban is. Egyszerűsítve: ha rám jön a szapora, akkor bizony tűhegynyire szűkített gyűrűsizommal kell végigtolni úgy egy órát, hogy közben neadjisten még mondjak is néhány értelmes dolgot, és viszonylagos pókerarccal tűrjem a nem harapós végemre nehezedő súlyt. Ellenkező esetben marad a menekülés vagy az überciki befosás. Nos, velem két és fél hét múltán csúnyán elbántak a kapszulák. Ha másfél órával az első óra kezdete előtt kapkodtam be őket, akkor émelygéssel ugyan, de kihúztam az első órát, majd a második órán tört rám a riadalom. Ha fél nyolckor vettem be őket, akkor a harmadik órán járkáltam satuszoros farpofákkal, libabőrös háttal, hideg verítékben úszva. Egyszer le kellett ülnöm, hogy csökkentsem a beleimre nehezedő gravitációs hatást, máskor budira menekültem óra közben. Volt olyan is, hogy a folyosói hangzavart használtam ki arra, hogy színpadiasan kieresszem a börtönbe szorult gázokat. Két szó mint száz: tragédia volt. Először az olajtartalmú kapszulákat hagytam el, majd a B-vitaminosat vittem át délutánra. Azután egész napra elosztva folytattam a vitaminszedést. Ez azt eredményezte, hogy egész nap hasmenéssel küzdöttem. Még a futásaimat is bokros-erdős csalitosba szerveztem.

Ez három és fél hétig így ment, míg végül úgy begyulladtak a beleim, hogy elmentem a körzeti dokihoz. Meghallgatott, vetkőztetett, tapogatott, felírt ezt-azt, elmondta. Mindezt egy percben. Egy szavamat sem vette komolyan, és csak annyit mondott, hogy az étrend-kiegészítőkhöz nem ért, húzzak a búsba. El is húztam, most onnan írom ezt a posztot. Nem szedem a kapszulákat, csak kamillázom a kapszulabevonatú beleimet. Azon gondolkodtam, hogy mindent hagyok a francba. Nincs többet vitamin-plusz, nincs többé kiegészítő kapszula. Viszont a citromos sajttorta ízú fehérjepor olyan átkozottul jó ízű … és a futás is rohadt jól megy… most mi a fene legyen?

2 thoughts on “Kapszulaáradat

  1. Aranydrága Csima!
    Fényévekkel ezelőtt, mintha hozzád vágtam volna (célzatosan) egy Start nevezetű brutálisan szar ízű trutymót. Gondoltam kicsit olvasol róla, miközben az arcodba tolod. Ha megtetted volna, akkor most tudnád, hogy a fent felsorolt összes tyúxaros problémádra ez a megoldás. Ráadásul úgy, hogy gyümölcsökből kapod és nem polihexatrikolórmetahub-ból. Most szívem szerint azt írnám, hogy hülyegyerek, de nem teszem, mert tisztelem benned a futót és a lányom exofőjét, valamint a sörszerető válaszópolgárt.

    1. Kedves Arnold!
      Már megettem azt a tyúkszar szagú trutymót, és bár még az íze is olyan volt, mint szaga, mégis jót tett. Lehúzta a gyulladást egy kicsikét. Jelen esetben totális leürülés miatt nyomtam be a kapszulás vitamin-orvosságot. Az orvosság jót is tett, a kapszulára viszont fosós allergiával válaszoltam. Hát, ez a nagy harci helyzet. Egyébként tényleg hülyegyerek vagyok, hiszen a sörözéstől sosem gyulladt be a csípőm, ergó nem kéne futni ide-oda. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..