Láncfutó, láncdohányos

Drogdíler? Hmmm.
Drogdíler? Hmmm.

Biológia szakos tanárként működöm, ez a foglalkozásom. Az iskolai tantárgyak között jópár olyan akad, melyek csak arra jók, hogy két komoly óra között kitöltsék az információs hézagot. Lényegi sérülést nem okoznak sem gyerekben, sem felnőttben, sem háziállatban, így gyerek, felnőtt, tanár, és háziállat is a helyén kezeli őket. Finoman, cizelláltan körbeírva: mindenki leszarja a legmagasabb ívben. Megnevezni nem szeretném ezeket a tárgyakat, mert nem akarom, hogy érintett kollégáim megsértődjenek, és még nagyobb bunkónak tartsanak, mint amilyen „bunkó-fészt“ eddigi pályafutásom során felépítettem bennük. Inkább személyeskedem, mert nekem is van egy ilyen tantárgyam. Hatodikosoknak tanítom, és élvezik. A régmúltban néhány órára redukált semmirevaló nemi felvilágosításnak hítták, azután természetismeret-kiegészítő lett. Ezt a tárgyat a könyv utolsó fejezeteként biggyesztették a tananyagba, így vagy maradt rá idő vagy nem. Én gyermekkoromból a „vagy nem“-re emlékszem. Pedig fasza kis fejezeteket tartalmazott: beleket, nemi szerveket, és még biztos volt ott egy-két jó dolog, de én csak a nemi szervekre emlékszem. A legutóbbi tíz évben két tölteléktárgy vette át az életműködéseinket bemutató tantárgy-maszlagot. Először egészségtannak, majd természettudományos ismereteknek keresztelték el rátermett minisztériumi barátaink.

LegálisDrogNos, hogyan kapcsolódik ez az egész a futáshoz? A tananyag egyik fejezete a kábítószerekkel, és a rászokással foglalkozik. Igazából összekötik a két tételt, hiszen össze is tartozik. Cigi, pia, drog, kóla, kávé, energiaital összekapcsolódik az alkoholizmussal, drogozással, komputerbuzisággal, kütyümániával, túlzabálással, anorexiával, kockasággal, fehérmájúsággal (ezt csak kitaláltam), túlcsajozással (ezt iskitaláltam) és az idők végezetéig sorolhatnám, még mivel. Csupa olyan tevékenység, ami rászokást eredményez. Olyan hétköznapi dolgokról esik szó, ami pillanatnyi boldogságot okoz, elvonja a „páciens“ figyelmét a valós problémákról, örömhormonokat fakaszt, és így tovább, et cetera, et cetera. A három órás blokk végén a diákokkal el kell jussunk arra a végkonklúzióra, hogy mindez nem vezet semerre, a rászokás bezárja az emberi fantáziát, végső soron depressziót okoz, és ez senkinek nem kóser, ha a pszichológusokat nem számítjuk.

Na, még egyszer nekifutok az összekapcsolásnak. Drog és tevékenység. Kábszer és az időtényező. Havi négyszáz kilométer. Napi endorfin. Éjszakai tervezés.

Láncdohányos vagyok?

Prológus

LegálisDrogTöbb tízezer kilométer van már mögöttem. Harminc évnyi napi rákészülés, munka és befejezés. Rengeteg öröm és kevesebb fájdalom. Arra gondoltam, hogy tulajdonképpen cigizhetnék vagy piálhatnék is, de én mégis futok. Minden nap. Minden áldott nap. Rákészülök, mint a cigis, mikor végigsimítja a bontatlan paklit. Élvezettel öltözködöm, mint egy bagós, amikor felbontja a bontatlan cuccot. Bemelegítek, mint amikor a cigis csak a szájába kanyarintja a spanglit, de nem gyújt még rá. Aztán elindulok, amiképp a dohányos meggyújtja a bagót, és mélyre szívja a füstöt. Arra gondoltam, hogy ez megér egy posztot. Vajon miben különbözöm én egy láncdohányostól? Szemére vethetem azt a tényt, hogy sokat szív, és az nem kóser dolog? Én, a láncfutó? Hiszen visszakérdezhet. Akkor pedig mit válaszolok?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..