Ma kaptam, és nem adtam semmit

Ma nagyon későn sikerült elindulni a hétkezdő-hosszú edzésre. Egész nap kiba meleg volt, ráadásul rohadt fáradt is voltam a munkahelyi semmittevéstől. Az első tíz kilométert 5:15-re terveztem, hogy sikerüljön gondolkodni, egy kicsit feldolgozni az eseményeket. Nem is feldolgozni, mint inkább a kurva nagy szarból kurva szép várat varázsolni. Így hát, gondolkodtam, miközben a gesztenyesoron tinglitangliztam. Ritka dolog, hogy az ember olyan dolgot kap, amit szeretne, mégis meglepődik, hogy a birtokába került. Ma egy autót kaptam. No, nem egy újat, de legalább olyat, ami képes lehet elhúzni egy lakókocsit. Egy részről boldog vagyok, egy másik részről furán megalázottnak érzem magam. Annyi saját pénzem sincs, hogy egy karika leértékelt camembert sajtot megvegyek a cébéában. Erre meg saját bejáratú autót kapok. Feszengve ültem Tomival szemben, aki a tervezett utazásairól beszélt, előttem két guriga tízezressel, amit nem én kerestem meg, amiért semmit sem tettem, csak egyszerűen elémtette az öcsém, mintegy ajándékcsomagot. Holnap megyek a gépért.

A futás második felét úgy megtoltam, hogy végeredményképpen az AVG 5 perc/km-be beleférjek. A futás végére a bal combtőben kialakult a szokásos fájdalom. Kurvára nem örülök neki. A hét végi hatvanason sokkal lassabb tempóban kell kezdeni, különben beszopom a versenyt, és nemhogy a fele, de a harmada sem fog lecsusszanni. Végül 4:58 perc/km-rel abszolváltam ezt a mai félmaratont. Túl vagyok a havi 500 kilin.

powered by EndomondoWPlogo

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.