NEMFUTÁS, avagy élő szövet fém vázon

Csak, hogy mi hol, merre, hány óránál…
Csak, hogy mi, hol, merre, hány óránál…

Sziasztok! Történt vala, hogy megjött a meniszkuszom. Vagyis elment. Az enyém. A jobb. De ha már így elment, én is elballagtam a drága doki bácsihoz, hogy most akkor mi a rák van, mire ő arra felelt, hogy mi a rák nincs, az pedig a futás. Király! Erre én jól megkérdeztem beugratósan, hogy akkor futhatok-e, de látta rajtam, hogy az ez irányú befogadókészségem kihívásokkal küszködik, így annyit mondott, hogy bicaj vagy úszás, esetleg ha nagyon ragaszkodom a monotóniához akkor elliptikus tréner. Hát ez f@sza, akkor elbattyogtam magamat tökön szúrni, ami egy hónapig tartott. Mert hiába úsztam hét évet, most mégsem fér bele egyszerűen az úszkálás az életembe, mert ahhoz eléggé előre kell tervezni én meg spontán pali vagyok. Meg kedvem sincs hozzá. A bicajhoz való viszonyomról pedig elég annyi, hogy 16 éve vettem egyet, de még mindig szőrös a gumija, oridzsik a fékek, réteges a portakarója. Bár két éve egyszer felpumpáltam, amíg átvittem a régi helyünkről az újra, de kb ennyi a karrierje. Egyébként klafa bicó, a 16 évvel ezelőtti Hervises vonulat leggazdaságosabb darabja. Pedig anyag van benne bőven, felülről súrolhatja a 30 kilót.

Kristóf István
Most már nemcsak futós, de bringás történetem is van.

De hogy haladjunk is kicsit, elég annyi a történethez, hogy a héten abba hagytam a durcit és felfújtam a kerekeit. A port azért nem töröltem le, nehogy feleslegesen dolgozzak. Csapattam is vele egy kört a faluban, retek sötétben. A bicón az első lámpa már hunyorogni sem nagyon volt hajlandó, az utak viszont a tavaszi kátyúpompájukban vártak rám. A futók kedvéért: ez nem jó ómen. De sebaj, futó ruciba belepréseltem magam oszt gyiá. Aztán rájöttem, hogy nem csak a lámpa nem világít, de fék sincs a cangán, ellenben tudok tekerni akár ötvennel is … a sötét kereszteződésekben ez megint inkább fatális, mint szerencsés eset, ugyanis az élő szövetem a fém vázon össztömege már alkalmassá tett engem akár arra is, hogy egy keresztező Suzukit kettébe hasítsak.

Összegezném az eddig megszerzett tudást:
1. februári setítben nem vonzó a tekerés
2. lámpa nélkül még kevésbé
3. fék nélkül viszont izgi.
4. Nem látom mikor milyen állásban van a sebváltó.

No, ma hamarabb léptem a melóból, hogy megcsodálhassam a cangát természetes fényben is. Fél négy körül rágyógyultam az űlésre és irány Etyek, majd visszafelé Bicske irányban is egy kicsit. Az idő hívogató volt, nagyjából vízszintesen esett az eső, 3 fok árnyékban… hát ez van, de legalább látok magam elé.
Csütörtöktől bicajos napok vannak a lidliben, így vettem egy szép sisakot is. A gáz vele annyi, hogy igen jól szellőzik, nehogy bepálljon a pirosnál a bicajos hajhagymája, ennek megfelelően a téli tekerésre enyhén szólva huzatos. Usánkát meg csak nem tudok alá felvenni.
legalisdrogAz indulás érdekes volt, azonnal ráfagytam a vasra, a fejem ledermedt, a kezem oda fagyott, a szemgolyóim kiszáradtak. Asszem esett is, de ez zavart a legkevésbé. Ebből adódóan először 200 méter után gondoltam újra tervezni az utat és azon nyomban vissza fordulni. De nem csak spontán hanem konok is vagyok, így haladtam tovább. A térdem kb 5 kiliig szúrt, aztán elmúlt a baja. Kb eddigre fagyott át viszont az összes lábujjam, ez a futócipőben bicajozás nem oké februárban. Legközelebb bakancsban megyek, az tuti.

Ez vagyok: élő szövet a fém vázon.
Ez vagyok: élő szövet a fém vázon.

Menet közben több izgalom nem nagyon volt, az autók kerülgettek szépen, pedig a kátyúk miatt leginkább a sáv közepén haladtam. Az etyeki Tejcsarnokig elég könnyen el is jutottam, ott fordulás. Aha, király, innentől ordas szembe szél fogadott: nem győztem vissza kapcsolni, hogy el ne dőljek. Ekkor esett le az is, hogy azért volt olyan lájtos az ide út, mert hátszelem volt és nem azért hideg-nedves a hátam, mert oda tettem magam, hanem mert elázott. A szenvedéseim egyre csak fokozódtak, ugyanis Etyekről visszafelé egy erős dombot is meg kellett másznom. Ekkor már sűrűn nézegettem lefelé, hogy nem durrant-e ki a gumim, mert nagyon nem haladtam. De nem, ekkor még rendben volt a gép. Háromrózsáig minden erőlködésem ellenére is csak egy bámészkodó turista tempóját tudtam menni, felkapcsolásról szó sem lehetett. Ekkor a „Köves”-nél jött az újabb döntési pont, hogy balra Bicske, vagy haza. Hát én csak azért is balra fordultam, ami innentől végig emelkedett és szembeszél is szórakoztatott. Az tartott életben, hogy egyszer meg fogok fordulni, ami lejtő és hátszél lesz. Így is lett, a főútnál visszafordultam és azon nyomban begörcsölt a vádlim. Fasza. Ez volt az az érzés, ami a futó fejezetemből végig hiányzott, de most már ez is meg van. Sebaj, szarni bele, szépen hazavitorláztam az állomásig. Ezen a szakaszon konkrétan szakadt az eső, ami már zavaró volt.
Menet közben fokozatosan vesztettem el a sebességi fokozatokat, így az eredetileg 21 sebességes paripa most cirka 12 fokozatot képes kezelni, a többi reménytelen. A fék nem javult meg rajta, de legalább most már üvölt is ha használnám. Még egyszer nem bírná ki ugyan ezt az utat az egyszer szent!

No ennyi a sztori biciklizős, sportolós része. Innen jött még egy élmény, ami nagyjából ahhoz hasonlatos, mintha egy elefántbikával töltöttem volna egy szerelmes hétvégét. Az űlőgumóim körül mindkét oldalon mintha begyulladt volna ami ott van (háj?, izom? Mi lehet ott?), ennek megfelelően lépcsőzni felfelé nem tudok, lehajolni és a földről bármit felvenni nem tudok cipőt kötni nem tudok. Autóba csak bedőlni tudok, majd miután a hátamból kifejtem a ráborulós részben bele állt sebváltókart utána bírok valahogy egyenesbe fordulni és indulni.
Mi jöhet még…? Én minden esetre megjöttem, így ha láttok közeledni most szólok: nincs fékem…! A többit rátok bízom.

Fussatok Buckalakók!!!

3 thoughts on “NEMFUTÁS, avagy élő szövet fém vázon

  1. Remélem szólt már más is, mert ez így egy elég rossz példa:
    – állítsd, vagy állítasd be a bringát, mert szar fékkel veszélyes (nem csak magadra),
    – öltözz fel rendesen, nem hiszem, hogy a porcsérülésre jó gyógymód az izületek megfázatása (bár kétlem, hogy van ilyen szó).

    Üdv:
    Egy jóakaró

    1. Köszi szépen Jóakaró, a cikk írója nevében. Ettől függetlenül remélem, jókedvre derültél.
      Üdv
      Csimax

      1. Igen jópofa volt, hiszen emiatt olvasom a bolgodat :)!
        De ettől még fontosnak tartom bármilyen nyilvános anyag esetén, hogy a rossz példánál meg legyen jegyezve legalább annyi, hogy ez bizony rossz példa. Még jobb, ha az is, hogy miért rossz, és mi lenne a jó. Hátha valaki túlbuzgón és ész nélkül követ mindent, amit elolvas…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.