Oslo előtti utolsó gyors

Nulla alvás. Nem tudom, hogy az ágy miatt szar minden vagy az allergia keni el a számat, de reggel úgy keltem, mint egy lelakott nyugdíjas a havi egyetlen kiadós szex után. Kávé, lekváros pirítós, remény az ébredésre. Újabb kávé, Dona-por, kétezer miligram cé vitamin. Végre magamhoz tértem. Kicsit hengereztem is, az is jót tett. A mai futásterv egy Herceghalom retúr volt, így nem alakult ki bennem a “büdösfrancba-futnomkellma” érzés. Az öt tanítási órát úgy nyomtam le, mint a gép, pörögtem ezerrel. Haza (négyszáz méterre lakom a munkahelyemtől), szecsuáni csirke és rizs felmelegít, kávé betol, twix betol, irány vissza a suliba naplót írni. Öt óráig mindenféle munka.

A mai futás volt az Oslo Maraton előtti utolsó gyors. A felvezető kilit mindig atom szarul kezdem, most sikerült jól elkapni azt is. A második kilin gyorsítottam, és a harmadiktól tartottam a 4:30 alatti tempókat. Végig azt figyeltem, hogy mikor savasodom, de egyáltalán nem fájt semmim. Az egyetlen hátráltató tényező a tüdő-vitálkapacitás el nem érése volt, azaz nem sikerült rendesen, totálisan beszívni a levegőt. Ez kétszer is légszomjhoz vezetett. Főleg az emelkedők kemény tempózását követően. A vállaim nagyon elfáradtak, mivel végig felhúzva tartottam a tempózás miatt. A rendkívüli forróság sem volt e futás barátja, a herceghalmi dombtetőn kifejezetten perzselő meleg fogadott. Újításként nem vittem magammal frissítőt, így mindkét kezem szabad volt. Jobban ment a sebesség növelése, csökkentése, viszont a végére olyan szomjas voltam, hogy azt hittem megpusztulok. Jó volt, jól ment. Most hidratálok: négy háromdekás sörrel, akik kiváló cimboráim ilyen kidögléses futásokat követően.

powered by EndomondoWPlogo

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..