Retek-erdő rejtelmei

 

LD

HASZNOS FUTÁSOK – 1. RÉSZ

A „hasznos futások“ sorozat első írását olvashatjátok. Elszomorító történet, de hasznos tapasztalatokkal bír. Hosszabb edzőfutásaim közben sűrűn eszembe jut Scmitt regénye, az Ibráhim úr, és a Korán virágai egy részlete. Van egy rész a történet hátsó traktusában, amikor a főhős kiszáll az autóból és gyalogosan-szamárháton folytatja az útját, és HIRTELEN MINDENT MEGLÁT. Az a félelmetes, hogy tényleg így van.

Van egy jóbarátom, Attesz! Elképesztő szemei vannak. Meglátja még a fűzöld botsásákát is fűzöld fűben, nyolc kilométerről, szitáló esőben, szürkületkor. – Nézd ott egy nyúl a vetés szélén, tőlünk balra, nyolc óránál! – mutat a kopár, szürke vetésre, ahol minden egyes göröngy lapuló szürke nyúlnak néz ki. – Nicsak, a fülét is mozgatja a kis szaros! – teszi hozzá. Persze én lószart sem látok, csak a vetést, meg a szürke göröngyöket. Attesszel időnként együtt futunk. Kint a mezőn, a szőlőligetekben, a traktorszántotta földek melletti dűlőutakon. Etyek és a környező falvak között grasszálunk. Attesznek olyan látása van, mintha futások előtt egy löketre nyolc gandzsaszörpöt tolt volna az arcába. Semmi nem kerüli el a figyelmét. Ez a rövidke bejegyzés nem róla szól, hanem a futót magához ölelő természetről. Ééés a természet része az ember is. Ééés a természet része lesz az is, amit az ember maga mögött hagy.

Az út szélén gyöngyvirág és pitypang nő
Az út szélén gyöngyvirág és pitypang nő

Minden év tavaszán Remshaldenbe utazom egy csapat etyeki diákkal. Cserediák programunk célja az, hogy diákjaink ne haljanak szomjan egy éjjel-nappali benzinkút színültig töltött shopja előtt, mert a nevükön kívül csak a kefélés szót ismerik, azt is ragozatlan főnévi igenévként. Ez rám is vonatkozik, hiszen azon kívül, hogy tudok sört kérni, még képes vagyok németül meginni, és németül böfögni tőle. Na, mindegy, nem ez a lényeg. Nem sok minden villanyoz fel, de a svábföldi utazás nagyon lázba hoz, most is nagyon várom. A városegyüttes ugyanis a Rems-folyó völgyében fekszik, és végig csodálatos szőlőhegyek övezik a vízfolyást. A dombok szorgalmi útjai aszfaltosak, tiszták, még esőben is élvezetes futással kecsegtetnek. A kutyákat pórázon sétáltatják, nem kell attól parázni, hogy egy gazdátlan roti csutkára rág két bozótos közt félúton. Ami a legfeltűnőbb: a makulátlan tisztaság. Szinte „bántó“ a rend. Sehol egy eldobott csikk, százméterenként szemeteskukák sorakoznak a legelhagyatottabb helyeken is. Pedig átkozottul sokan vannak ezek a németek, vagy nyolcvanöt millióan…

Hát itt van minden, mint a cébéában
Hát itt van minden, mint a cébéában

Herceghalom felé félúton. Csodás gesztenyesor övezi az utat. Kétoldalt szántók, és az út melletti árok. Az árokban bodzabokrok, száraz ágak, virágok, neszteás flakon, Tapló-család heti kommunálisa, nomeg Paraszték sopronis dobozai. A százas út előtt bodzaerdő, a bodzaerdőben rugós ágymatrac pihen, rajta szexuális végtermékek műanyagba csomagolva. Oldalt ytong elemek csinos kupaca, néhány zsák pala, egy komoly zsáknyi ócsó ásványvíz lapított palackja, és persze annyiszor öt papírzsebkendő, ahány rakás emberi fekáliagúla pihen az árnyasban. Mindegyik rakás egy-egy történetet takar.

Álomkupac
Álomkupac

Herceghalom felé fordulok. Két kilométernyi kaptató vár. Az úton túrórudis csomagolás, meg egy kaszinótojásos doboz. Tőlem jobbra erdő, az erdő sűrűjében, jó mélyen a bokrok között „Bérautó“ feliratú fehér Fiat Ducato áll. A hátsó ajtó tárva-nyitva, belülről autógumik ugranak ki, és gurulnak amerre a gravitáció akarja. A környzetében negyed tonnányi vegyes hulladék fekszik, hiszen minden tahó ide hordja. Ennek már hagyománya lehet, bizonyára a népnyelv említi, szájról szájra jár az erdő története. A Retkes-erdőé, ahova mindenki kihajíthatja a kacatait, lomjait, szarjait. Az erdőről regélnek, ami SENKIÉ! Senkié, azaz nem az övék.

A herceghalmi erdő "futólag", futó szemmel
A herceghalmi erdő “futólag”, futó szemmel

Van egy barátom, Attesz! Meséltem már róla. Ő az, akivel szinte kizárólag a falvak közti természetben futunk, a szőlőligetek között, az árnyas erdők alatt. Messze-messze az utaktól, és az őket szegélyező árkoktól. Messze-messze a Retkes-erdőtől. Attesz mindent meglát. A sáskát a tarack szárán, lombszöcskét az ágak között, még a rókát is meglátja a rókalyukban. Tőle tanultam futás közben körbepillantani, és rácsodálkozni a szépre. Úttalan utakon haladni, és érezni a természet erejét. Tíz-tizenöt kilométerre a legközelebbi falutól, ahol a vaddisznón, szarvason, és őzeken kívül csak én lehetek. Ott, ahol kiélesedik a látás, nagyobb a befogadás. Ahol a futó és a természet összeborulhat egy szerelmetes csókra. Nos, ott hirtelen oldalra pillantok, és átfut rajtam a kérdés.

Hogy a büdös francba kerül oda ez az öt mázsányi szemét? ⇓

 LD

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.