Rossz álom

Hát, ilyet még nem álmodtam: valaki egyetlen ütéssel elrendezte az összes fogamat. Csak hegyes csonkok, meg foghelyek maradtak a számban. Az álmoskönyvek minden bizonnyal írnak ilyenről. Valaki üldözött álmomban, verekedtem is vele, és amikor elkezdtem volna sajnálni, hogy több herém van, mint fogam, egyszer csak kizökkentem az álmomból. A nyelvemmel végignyaldostam a protkómat, hogy tényleg álom volt-e, és egy kicsit örvendeztem, hogy nem kell fogatlan proliként leélnem a maradék tyúkszarost. A kelés kiba nehezen ment, szédültem, beállt a vállam a rossz éccakai fekvéstől. Reggeli, kávé, szarás, miegymás. Fél kilenckor kezdődött az iskolai kurváranembeszélünksemmiről értekezlet, és tartottuk magunkat a hagyományokhoz, mert kurvára nem beszéltünk semmiről. A tantárgyfelosztás esetleges, órarend még sehol. Azt viszont megtudtuk, hogy ne sírjon a szánk, mert a rendszer egyébként működésképes, és ha nem az, azzá kell varázsolnia egy fasza pedagógusnak. Azt is megtudtuk, hogy O.V. egy kurva jó politikus, és kiváló államférfi. Magyarázat nuku, hogy miért is. Az, és kapja be mindenki.

Roppant módon elegem van a megbecsülés nélküli munkához párosuló felesleges fecsegésből, és szószaporításból. Legalább az ne lenne. Szar a munkakörülmény, szar a pénz hozzá, nem kéne még szarabbá tenni az értekezletekkel.

Délután szervízbe vittem az új autót, aztán aludtam. Nagyon szarul keltem, a gyomrom olyan volt, mintha öt kiló káposztát zabáltam volna ebédre, amit öt liter káposztalével öblítettem le.

Este hatkor elmentem futni…

A kezdő, bemelegítő kilométer után olyan nehezen gyorsultam fel, mint egy magyar shinkanszen a Tihany-Balatonudvari szakaszon. Nem tudom miért, talán a délutáni alvásféle miatt. Kegyetlen nehezen vettem a levegőt, alig haladtam előre. Olyan voltam, mint egy darab szar. Az a foltot hagyó, fosféle szar. A második kilin igyekeztem javítani, de a kezdés után még ez is 5 perc felett maradt. A harmadik kili lejtője sokat dobott a szitun, de utána is maradtak az ólmos, lószaros kilométerek. Az ötödik kilométernél elkezdett fájni a bal bokám, pont ott, ahol tavaly megsérült. Szúrt, hasított. Főleg akkor, amikor az út egyenetlenségeit kellett áthidalnom, és jobb lábbal lecsapódtam az aszfaltra. Ettől függetlenül sikerült gyorsítanom, és tartani a 4:40-es tempókat. Az utsó két kili a kiba fájdalom ellenére fürge lett. Leállás után sajnos nem nyújtottam, így a csípőm és a bokám is qrvaanyázott egész este. Nem volt más választás, mint a Feldene kapszula, ami eddig sokszor többet segített rajtam, mint Jézus a halott Lázáron. No, nem Lázár Janin, aki még sajna éldegél. Nagyon be vagyok szarva a vasárnapi verseny előtti formám láttán. Atom fos vagyok.

powered by EndomondoWPlogo

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.