Sörben ázva? Másnaposan? Tutira hiba?

Isten, mikor megajándékozott a földi léttel, ellátott három pozitív tulajdonsággal és két gyengeséggel. Elsősorban mértékegységben kifejezhetetlen szépséggel, másodsorban mértékegységeket túlszárnyaló intelligenciával, harmadsorban a kettőt egyesítő és elrejtő pazar szerénységgel. Negyedik tulajdonságom tulajdonképpen gyengeség: nem tudok ellenállni a sör hívó szavának. A másik gyengeség egyfajta drogfüggés. A futás ugyanis olyan, mint a sörimádat.

LDVan néhány ismerősöm, akik sosem isznak alkoholt. Valahol csodálom a másságukat, de azért sajnálom is őket. Vannak ismerőseim, akik azért futnak übergiga mennyiséget, hogy utána ihassanak annyit, amennyit csak bírnak. Így próbálnak szépek, üdék, fittek, és persze bulisak maradni. (Én ezt a vonalat képviselem.) Vannak olyanok is, akik nem futnak, csak isznak, mint a veszedelem. Ez a legszarabb kombináció. Sokan azt mondják, hogy ha futsz, akkor ne igyál. Figyelj a helyes táplálkozásra, meg a fasza ionösszetételre, meg az alvásra, meg minden szentszarra. A másik véglet pedig azt mondja, hogy egyél, igyál és fuss! Ezek az emberek – azaz a végleteken állók – aztán ugyanazon a versenyen szinte ugyanúgy teljesítenek. Akkor hol van az igazság? Persze mindenki a belső indíttatásaira hallgatva választ a király tanácsok közül. Én a sörre hallgatok. A futás után. Néha viszont fordul a kocka. Olyankor érdekes dolgok történnek…

Futottál már úgy, hogy a verseny előtti este végigkóstoltad a világ söreit? Álltál már úgy a startvonalon, hogy nem álltál? Volt már úgy, hogy nem érezted azt a bonyolult lépéskombinációt, hogy – lássuk csak – egyik láb előre, másik hátul marad, majd váltás, és másik láb előre, egyik hátul marad, eközben van némi progresszív előremozgás is? Futottál már úgy, hogy folyamatosan a tested két végéhez beszéltél, nehogy felszínre bukkanjon az odabent fortyogó mélységi magma? Futottál már úgy, hogy az első kétszáz méteren úgy leizzadtál, hogy nem maradt testlötty a maradék húszezer-kilencszázra? Mikor a vérnyomás alsó és felső száma egyforma, a pulzus pedig a kettő összege, az megvan? Spirázhatnám még, feltehetnék lelki kérdéseket is, de meghagyom a lehetőséget, hogy előkapd azokat az élményeidet, mikor totál bekúrva, tök másnaposan vagy csak ittasan álltál a nagy megmérettetés rajtvonalán. Nem biztos, hogy a sör, az alkohol megöli a teljesítményt. Sőt! Viszont van ellenpéldám is. Mindkettőről írok egy picit, aztán várom, hogy Te is megírd életed másnapos futását!

Ez a fószer nem bírta … vajon miért?
Ez a fószer nem bírta … vajon miért?

Ez a két sztori a sör mellett szól, és velem történt

  1. Lázasan, és hasmenéssel vettem részt egy hatórás versenyen. Úgy gondoltam, hogy menni fog. (Hasmenni…) Az első két órát nagyjából négy órán belül teljesítettem, majd a következőt további kettő alatt. Ez azt jelenti, hogy hat órán keresztül futottam hármat: igazi paradoxon. Ezalatt valamivel több, mint harminchárom kilométert haladtam előre. A tempóm innentől kezdve rohamosan csökkent, és azon gondolkodtam, milyen útját-módját válasszam a feladásnak. Nemesen, egyenesen lépjek le a főbejáraton vagy sunyin, árkon-bokron átgázolva. Végül a csigatempós szenvedést választottam, valamint a mobilbudi által nyújtott rövidke komfortérzetet. Az ötödik órában hirtelen ötlettől vezérelve – és ekkor persze rohadtul mindegy volt már – úgy döntöttem, hogy megiszom a tárolódobozomba (minden hatórásnak volt egy ilyen doboza) pakolt alkoholdús gösszer felét. Így is tettem. Lenyomtam, rátoltam egy fél üveg kólát, majd vártam a szívhalált. Azonban infarktus helyett csoda következett: megindultam, mint a tatár seregek. Öt kilométeren belül megittam a sör másik felét is, így a hatodik órában szinte repültem. Sőt, mosolyogtam. Sőt, jobban lettem. Sőt, meggyógyultam.
  2. Tavaly előtt a bólyi vesszőfutás szervezői meghívtak bennünket, etyekieket, hogy diskuráljunk egyet a futásról. Szállást, kaját, piát és kétnapi futóprogramokat biztosítottak számunkra. Nos, ez a csapat – kiegészülve a pécsiekkel – kereskedelmi mennyiségű alkoholt fogyasztott el a két nap alatt úgy, hogy közben, előtte és utána mosolyogva, nulla pulzussal futott bármennyit. Három sörrel, unikumbéléssel vagy fél liter vörösborral a gyomorban úgy tolták a kilométereket, mint a gép. Senki nem feküdt az árokba, és nem dobta ki a taccsot.

Ez a sztori ellene szól, ráadásul nem is velem történt…

Csabival Radenciben.
Csabival Radenciben.

Van egy kedves, jóbarátom. Férfiember. Naszóval, ez a srác transzparens jelleggel fut, valamint két edzést és négy fekvőtámaszt követően, félig átmelegedett izmokkal 1:35 alatt teljesíti a félmaratont. Vasból van, de inkább acélból. Versenyt követően azonnal megiszik egy sört, viszont ennek ellensúlyozására – nyilván a sör okozta lelkiismeretfurdalás miatt – elszív egy kövér spanglit is. Ezt követően egy évig nem nagyon fut. A nevét nem mondhatom meg, nehogy bepereljen, csak annyit, hogy Csabinak kereszteltette a Birkás család. Ennyi legyen elég. Csabi tavasszal futott egy huszonegyest Veresen. A maga mögött hagyott éjszaka az etyeki piknik bugyrait járta végig, és valamennyi bugyorban fogyasztott némi szőlőerjedéket és/vagy sört. Másnap nála nem aznap, hanem klasszikusan „másnap“ volt. Vörös szemekkel állt a rajtnál, aztán hajrá. Én azt vártam a bólyi tréning után, hogy ez az agyonüthetetlen ember simán letolja másfél óra alatt a távot, azonban messze nem így történt. Az első öt kilométeren repesztett, mint egy kabrió, aztán egyszer csak eljött hozzá a Magasságos, és hatalmas intő ujjával a fejére koppintott, majd megvonta tőle a levegő oxigéntartalmát. Vörös fejjel, igencsak kábán érkezett célba. Kifejezetten szarul nézett ki. Ugyanez a Csabi egy hónappal később simán megfutotta a tőle szokásosat a Radenska Félmaratonon, pedig előző este ugyancsak csúcsra járattuk veséinket és májunkat. Tudja a frász, hogy mi az alkohollimit, ami még nem öli meg a teljesítményt. Tudja a fene…

 Te hogy vagy ezzel? Mit gondolsz az alkohol-futás duóról? Szabad? Nem szabad?

[socialpoll id=”2304324″]

Ha van hasonló történeted, küldd el a „Kapcsolat“ menüponton keresztül! Köszi!

LegalDrugCsimax

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..