Szahara, Kilimanjaro? Hova fussak? Maratoni tervek…

Ez a kép nem rólam készült, csak a mimikámat lopták el. Az tuti.
Ez a kép nem rólam készült, csak a mimikámat
lopták el. Az tuti.

Aki ismer, és/vagy látott már futni, pontosan tudja, hogy sportolás közben még a szokásosnál is kevesebb értelem ül ki az arcomra. Néha már-már ijesztő, mennyire nem képes a lihegés, köpködés, „egyujjas-nagynyomású” orrfújások közé gondolat furakodni. Néhányan kérdezték már tőlem, miken jár az agyam egy-egy háromórányi futás közben, de mindig valami okosat, vicceset kamuztam nekik. Például ilyeneket, lássuk csak: azon elmélkedem két gesztenyefa között, hogy a Föld nutációja mennyire befolyásolja az éghajlati övezetekben kialakuló szélrendszereket, vagy a dialektikus materializmus szubsztanciái esszenciálisan divergálnak-e vagy konvergálnak az összelméletek halmazától/ba, nomeg magfizikán, az ember genetikai térképén, és az Univerzum végtelenségén. Hazudoznom kell, mert ha az igazat válaszolnám, akkor egyszerűen fel kellene sorolnom valamennyi vegetatív működésemet a köpködéstől, a vizelési ingeren keresztül, a mellbimbóim tubarózsa-szerű kidörzsölődéséig. Mert ez van. Totál üres a fejem: üresebb, mint egy kataton skizofrén érzelmi raktára vagy egy öszvérkanca petefészke vagy tudja a frász. Jajjjajjjajj, ez így nem teljesen igaz, mert néha eszembe szokott jutni néhány különösen képzett diákom, és egynéhány, általuk megfogalmazott magvas gondolat, melyeket egy ideig gyűjtögettem az „Aranyköpések” című négyzethálós füzetembe. Ha futónyelvre fordítom, akkor ezen emlékek két köpés közbeni, sápatag nevetések formájában nyomulnak felszínre

„A koronás keresztespók emlősállat! Kacc. Nehéz szülést követően …… kacc …… kicsinyeit emlőiből szoptassa!” Kacc. „Magyarország államformája, az, az, az: az állam formája majdnem kerek a térképen!” Kacc….. „Tanár Úr! Há’ az meg hogy van, hogy a Nap estig olyan nagy fényes, oszt éjszaka meg kicsi, és halvány?” Kacc ….. „Kolumbusz Kristóf rosszul marketingelt!” Kacc ….pedig igaz. „A zsidók különlegessége, hogy pajesz nő rajtuk.” Kacc …… „Mohamed futó volt, vagy mi…” Kacc ….. Innen folytatom, hogy vissza tudjak kapcsolódni a valódi témához.

LD
A magvasabb gondolatok sosem futás közben érkeznek.
A tegnapi ügetés kivétel ….

Tegnap délelőtt a Margitszigeten ügettem, mikor hirtelen gondolat suhant át elmém sötét égboltján. Mint egy üstökös, még csóvát is húzott. Az volt a csóvára írva, hogy „Vége az évnek, most hova futsz, hülyegyerek?” Már épp elengedtem volna a gondolatot, amikor eszméltem. Tényleg vége ennek a futóévadnak, és tényleg mi lesz? A Spar Maraton után – szerintem sokatokban – tátongó, tinglitangli edzésekkel kitöltött űr keletkezik, ami a következő évi első – valamire való – versenyig tart. Addig bármi történhet, még az is, hogy abbahagyod a futást és elkezdesz zabálni, dohányozni, füvezni, vizipipázni, kábszerezni, és magas ívben tojsz az edzésekre. Miért? Mert odakint hideg van? Nem! Mert közben rájössz, hogy a futás egyébként is felesleges cipőkoptatás? Nem hiszem. Mert közben új csajt vagy fickót integrálsz a szaporodási zónádba, és az pedig köztudottan sok időt von el? Dehogyis. Baromság. Azért mert nincs közeli cél? Asszem, igen! Nincs cél, tehát csökken a libidó. Bennem is ott tátong ez az űr. Persze tervezgetek, meg futogatok, és kitalálok különböző durvábbnál durvább cselendzseket magamnak, de a valódi cél, egy fasza kis verseny azért mégiscsak jobban megmozgat holmi „csináld magad mozgalomnál”. Tehát, tegnap délután fogtam magam, és felpattantam a netre, rákerestem a Maratoni Futások Kalendáriumára, és most ott tartok, hogy hangosan gondolkodom, hátha Benneteket is tervezgetésekre tudlak ösztökélni. Miközben nézegettem a naptárat, azon gondolkodtam, hogy milyen hosszútávos futóversenyre mennék (mert most csak erről írok, és nem a hazai rövidekről), és mik lehetnek nálam – kihangsúlyozom még egyszer, tehát Nálam a kizáró okok.

2013-ban három hivatalos maratoni versenyen álltam a rajtvonalon, ráadásul mindhárom tök más volt. Volt lehetőségem arra, hogy teszteljem saját tűrőképességemet, ízlésemet is. A Maratonfüred tavasszal, és a Wachau Marathon ősszel óriási élményt jelentett, a 28. Spar Budapest zsákutcás maratonon pedig mindig mosolyognom kell (erről már megírtam gondolataimat).

A skacok épp a Fuji felé sietnek. Nem vagyok és jövőre sem leszek közöttük. Csak, ha szponzorál valaki.
A skacok épp a Fuji felé sietnek. Nem vagyok és jövőre sem
leszek közöttük. Csak, ha szponzorál valaki.

Az idei két hónapot átböngészve sajnos nem találtam olyan versenyt, ami minden szempontból megfelelne. Október: a Ljubljanai Maratonról lecsúsztam, mert addig szarakodtam, hogy menjek-e, míg kirakták a „megtelt” táblát, és az orrom előtt bezárták a netes kasszát. A világ legszebbnek ítélt városi maratonja, a dublini pont tegnap volt, tehát tárgytalan. Majd jövőre – persze, persze, persze ….. November: maratoni startvonalak délebbre, melegebb vidékekre csúsztak, így vagy nagyon távol esnek Etyektől vagy még annál is távolabbra. Persze szívesen nyomakodnék a Fuji tövében, átrágva magam a sintoista tömegen (24-én), és még szívesebben kocognék a Boszporusz felett ívelő hídon (17-én), de Isztambul is rohadt messze van. Arról már nem is írok (hazudtam, most írom le), hogy – szinte „elhűltem” tőle – november 20-22. között rendezik az Antarktiszi Marathont még nagyobb marháknak, mint én. Ez a verseny nem drágább, mint az autóm, és újonnan. Decemberben is láthatóak klassz kiírások, de ezen színhelyek már olyan messze vannak tőlünk, mint ide Jeruzsálem, és kétszer. Ahogy tovább néztem a naptárat lassan leszálltam az anyaföldre, felmértem valódi lehetőségeimet, és úgy döntöttem, hogy 2014-re korlátozom a tervezést.

2014-es tervek

Zohan itt fekvőtámaszozott, én pedig ezen a partszakaszon fogok futni február végén. Ha Isten fia is úgy akarja.
Zohan itt fekvőtámaszozott, én pedig ezen a partszakaszon
fogok futni február végén. Ha Isten fia is úgy akarja.

Február 28-án rendezik a Tel-Aviv Marathont. A részvételem nagyjából attól függ, hogy Jézuska milyen minőségben, és mennyiségben óhajt az én karácsonyfám alá ajándékot pakolni. Mivel lányom, Ráhel, a genetikának köszönhetően hasonló módon szerény és visszafogott, mint én, ezért lehetséges az, hogy Ő is velem akar tartani. Az már két jézuskányi ajándékot jelent, kiváló minőségben és mennyiségben. Ezt a kiírást már tavaly is figyeltem, de – hál’Istennek – nem fizettem be. Jól tettem, hiszen lefújták a hőségre való tekintettel. Valami humorherold azt írta a tel-avivi maraton facebook oldalán, hogy a futóverseny előtti szokásos „tésztapartin” tészta helyett gőzgombócot javasol. Király ötlet, ráadásul nem én találtam ki. Na, mindegy. Elmaradt a verseny, szívtak az arcok egy gigantikusat. 2014-ben két héttel előrehozták, és lesz.

Márciusban a Kilimanjaro, Botswana, és Szöuli Maratonon veszek részt. Ehhez eladom a házat, a kertet, az autót , és a gyerekeim kutyáját is értékesítem………. vagyis, tehát, szóval márciusban elutazom a Balatonhoz. 20-23. között rendezik a Balaton Ultrát. Elérhető áron árulják, elérhető távolságban van. Vagy Félbalaton, vagy Maratonfüred. Éééés……kész!

Ott leszek a tömegben, ha ki tudom tölteni a reglapot....:)
Ott leszek a tömegben, ha ki tudom tölteni a reglapot….:)

Április 6-án Pozsonyban mosolygok a kelő nap fényében. Ez a verseny a városi maratonok ranglistájának vége felé található, ezért ott a helyem. Viszonylag szellős „tömegben” futkározhatok a Duna partján, ami nálam az egyik legfontosabb tényező. A honlapra klikkelve azonban enyhe félelmek lettek úrrá rajtam, hiszen műveletlenségemnek, hiányos neveltetésemnek, szélsőségesen alacsony iskolázottságomnak köszönhetően nem vagy csak nehézségek árán tudtam értelmezni a szlovák nyelvű honlapot (biztos van másik honlapjuk is angol, spanyol, orosz, viking, német nyelven). Pedig világnyelv, és én mégsem beszélem. Jelenleg a regisztrációs űrlap gúgli-szótáras kitöltésénél tartok, de két héten belül szerintem sikeresen utalni is tudom a nevezési díjat. Merthogy közel van, meg kis létszámú verseny, tehát megyek. 13-án Vivicittá melyen hagyományosan nem indulok, de félmaratonista barátaimat, és az etyeki csapatot elkísérem. Április 27-én Würzburgban (Frankfurt és Nürnberg között félúton) lesz egy vidám futam, melyet gondolatban még formázgatok, merthogy egy ezrest kéne levezetnem, ami nem kevés, tehát sok. A másik problematikát a Boston Marathon kvalifikációja okozza, tehát igen sokan indulnak, és az első kilométert rágyógyulva az előttem haladóra, lapra szerelve, két dimenziós állapotban kéne lefutnom. A város tehát vonz, a tömeg nem annyira.

A Prágai Maraton motivációt egyesíti ez a kép.
A Prágai Maraton motivációt egyesíti ez a kép.

Május aztán megnyitja a környező országok maratoni kapuit. Hihetetlen mennyiségben találhatsz jobbnál jobb versenyhelyszíneket. 4-én Salzburgban, 11-én Prágában, 18-án Krakkóban rendeznek hosszútávos versenyeket. (Találtam egy olyat is, ami Sziléziában lesz. A bányák, tárnák, feketeszén, barnaszén, kőpor, és gyártelepek hazájában. Igazából a romantikája fogott meg….) Ezek közül a Prága Maratont fontolgatom, mert a futás csak második legjobb barátom. Az első feltétlenül a sör. Nem is csak úgy félvállról a sör, hanem a sok sör.

A nyarat végig futogatom, de egyetlen versenyen sem leszek a maratoni sokadalmak tagja. Ennek két oka is van. Az egyik a meleg, a másik pedig a pénz. Illetve a pénz hiánya. Pedig júniusban meglátogathatnám a Mikulást, és befutáskor pacsizhatnék vele egyet, hiszen Ő is indul a lappföldi maratonon. Júliusban megmászhatnám a Zermattot Svájcban, vagy augusztusban Reykjavykban futhatnék, csak hát nincs rá elég zsé. Nektek, tehetősebbeknek ettől függetlenül javaslom, hogy induljatok el rajtuk, de azután írjátok ám meg, és küldjétek el nekem az élménybeszámolót, hogy fölnyomhassam a blog üres oldalaira….

A Wachau után Ljubljana jön, majd vége a szezonnak
A Wachau után Ljubljana jön, majd vége a szezonnak

Ééééés …. máris beköszöntött az ősz. A hosszú nyári felkészülést követően már rég regisztráltam és be is fizettem a következő versenyeket. Szeptember 14-én lesz a 17. International Wachau Marathon, melyet pont egy nagyobb köpésre Bécstől, a Duna jobb partján Kremsben rendeznek. Az idein ott voltunk, és mivel tuti a hely, profi a verseny, igen jól éreztük magunkat. A boruk nem túl jó (a szélvédőmosó tartályba való), de a sörük gigakirály. Ez a verseny pont ütközik a Nike Budapesttel, sajnos. Október 12-én rendezik a 29. Spar Budapest Marathont, amit idén minden bizonnyal kihagyok, ha nem változtatnak az útvonalon, és nem csinálnak belőle egy normális nyomvonalú versenyt. Ha így hagyják, akkor bizony Zágrábban köszön rám az október 12-i reggel, és ott teljesítem, amit kimért rám a sors. Az idei szarakodásból tanulva a 2014. évi Ljubljana Marathonon ott leszek, mert időben, még ebben az évben, mindjárt, most, az írás után közvetlenül regisztrálok. A versenyt október 26-ára írták ki. (Lehet, hogy haza sem kéne jönni Zágrábból….)

Szumma szummárum, nagyjából hét-nyolc maratont terveztem 2014-re, de természetesen nem hagyom ki a hazai futóversenyeket sem, ami további 5-10 közösségi futást pakol a maratoni csomaghoz. Ha minden jól megy, és Isten elég egészséget ád, az Ördög pedig nem próbál ízületileg szétkapni, akkor sok-sok kilométert nyomhatok az etyeki aszfaltcsíkokba, az erdei ösvények porába, a szántók melletti szorgalmi utakba. Tervek nélkül ugyanis tényleg nincs értelme a futásnak. Nekem ezek a gondolatok forogtak a fejemben, nektek természetesen mások: hosszabb távok, rövidebb távok, több verseny, kevesebb verseny, sok-sok felkészülési edzés, kevesebb futás. Nem akarok átmenni érzelgősebb stílusba, ezért most lezárom ezt a bejegyzést egy linkkel, hogy Ti is átböngészhessétek az AIMS naptárát, és talán együtt futhatjuk majd a versenyek egy részét vagy egészét. Végezetül egy fontos mondattal zárom le a szövegelést. Mozogjatok, készüljetek, kábítószerezzetek! Mert nem büntetnek érte, és nem kerül semmibe. Hiszen…

A futás, legális drog!

 

>>>>> AIMS Naptár (itt megtekintheted a jövődet)