Száz kilométer? Ennyiért felkelni … – Találkozás Szőnyi Ferenccel

Szőnyi Ferenc a Viadukt Café & Clubban
Szőnyi Ferenc a Viadukt Café & Clubban (fotó: Szabó Arnold)

Miközben autóztunk a biatorbágyi [button style=”btn-danger btn-lg” icon=”glyphicon glyphicon-glass” align=”left” type=”link” target=”true” title=”Viadukt Café & Club” link=”https://www.facebook.com/Viadukt-Café-Club-1612689745657262/” linkrel=””] felé, három gondolat mozgott a fejemben. Elsőként, Szőnyi Ferenc az én elsőszámú ultrás példaképem. Másodsorban az, hogy bevettem-e az esti fájdalomcsillapítómat. A harmadik gondolatom az volt, hogy már megint k…ára elkésünk valahonnan. Ugyanis Edussal (ő a csajom huszonöt éve) egy előadásra siettünk, ahol a fent említett ikonom beszélt pályafutása állomásairól. Késésünk pedig azért frusztrált leginkább, mert korán haza kellett érnünk, azaz sanszosan nem maradunk végig. Olyan érzésem támadt, mintha egy előjáték, és orgazmus nélküli szexpartin statisztálnék. Na, mindegy, hagyjuk. Lényeg a lényeg: láthattam, hallhattam Szőnyi Ferencet a Viadukt Kávézó tulajdonosainak, Szabó Arnolnak és Tóth Évának köszönhetően.

Sokat tanultam ezen az estén. Átfogalmaztam néhány kérdést.
Sokat tanultam ezen az estén. Átfogalmaztam néhány kérdést. (fotó: Szabó Arnold)

Nem szeretnék részletekbe menni – főleg, mert kevés az ismeretem, és mert unalmas volna. Azért sem tudósítok az előadásról, mert nem vagyok újságíró, és ez egy személyes blog. Inkább személyes érzésekről írok, melyek eluralkodtak rajtam ott, a kávézó hátsó asztalánál, egy sörrel az arcom előtt, seggmardosó fájdalommal a csípőmben, egy kapszula Feldene tabletta molekuláival a véremben, Szőnyi Ferencet hallgatva.

2013-ban rengeteget futottam. Voltak olyan napok, amikor kétszer is nekivágtam komolyabb középtávoknak. Ennek legfőbb oka egy következő évi kétnapos ultraversenyre történő felkészülés volt. Ízületi problémák nélkül, tulajdonképpen tök egészségesen nyomtam le 6800 kilométert. Év végére úgy néztem ki, mint a magyar Dzsiájdzsó. December végén azonban beütött a csípő-krach. Komoly gyulladásos folyamatok kezdődtek először bal oldalon, majd a másik oldalra való átterhelés miatt a jobb csípőfélen is. Ekkor vált álomképpé az, hogy egyszer én is menő ultrás leszek. Egy igazi ultrafutó ugyanis nem esik szét – se agyilag, se testileg – a terhelés alatt, keményebb, mint az acélból edzett kormánylakat. 2014-et végigszenvedtem, és végiganyáztam, az idei évben pedig igen fájdalmas futásokkal és versenyekkel próbáltam a középultra világába lépni. Sikerült – hellyel-közzel. Azonban azt hiszem, testileg nem vagyok többre hivatott.

- Azért van köztetek olyan, aki futott már egy százast egyben? (fotó: Szabó Arnold)
– Azért van köztetek olyan, aki futott már egy százast egyben? (fotó: Szabó Arnold)

Naszóval, ott üldögéltem a hátsó sorban gyógyszeres véremmel, a fenti emlékeimmel, vágyaimmal – meg a sörömmel, és ittam ennek az alacsony, beesett arcú, szálkás embernek minden szavát, szólamát. Jórészt a La Ultra teljesítéséről beszélt, és képeket vetített, de igazából a tapasztalatait osztotta meg velünk, földi halandókkal. Néha ki-kiszólt a közönséghez, és ilyeneket kérdezett – idézem: – Na, de azért van itt olyan köztetek, aki futott már egy százast egyben! Vagy – Na, de azért ne mondjátok, hogy nem futottatok még hetvennyolc kilométert! Mert az még nem számít soknak! Ilyenkor mosolyogtunk, és azt válaszoltuk, hogy szaros százasért fel sem kelünk reggel. A hetvennyolcra csak legyintettünk, és nagyot kortyoltunk a söreinkből. Az apró attitűdökön keresztül átjött maga a futó, sportember, és részben egy családos ember is. Szőnyi Ferenc kapcsán átfogalmaztam, pontosítottam magamban néhány téves értelmezést: mi a fájdalom, elhivatottság, kitartás, vidámság, kihívás és mi a valódi eredmény. Ugyanis ezek rossz helyen szerepeltek a kéziszótáramban.

- Na! Hetvennyolc azért már lement egyben…
– Na! Hetvennyolc azért már lement egyben… (fotó: Szabó Arnold)

Számomra elég meglepő volt, hogy hazánk, és világ legjobbja igen szerény figura. Nem dicsekedett, nem kérkedett, bár többször olyan számok hagyták el a száját, melyek nemhogy kilométerben, de méterben sem kevesek. Íme az általa összeállított tíz legkeményebb, legszebb, szívet melengető verseny. Nekünk – középtávosoknak – pedig elképesztő, felemelő, követendő példa lehet. Számomra feltétlenül.

  1. Húszszoros távú Ironman: 76 km úszás, 3600 km kerékpározás, 844 km futás.
  2. Race Across Amerika: 4850 km kerékpározás
  3. 30 nap alatt 30 Ironman teljesítése
  4. La Ultra: 333 km futás a Himalájában
  5. Tízszeres távú Ironman egyben teljesítve
  6. 10 nap alatt 10 Ironman teljesítése
  7. 6 napos futóverseny: 711 km
  8. Spartatlon: 246 km teljesítése
  9. Milano- Sanremo teljesítése: 283 km
  10. Trans Grand Kanaria ultra-hegyi futóverseny: 125 km

Köszönet a meghívásért Szabó Arnoldnak, és feleségének. A képeket szintén Szabó Arnold készítette az Ő kiváló fotómasinájával.

LEGÁLISDROG

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..