Szöcsketej? Asszed, nincs? Hülye vagy?

[pullquote align=center]

Alcím: Honnan tudod, hogy kiégés irányába futsz?

[/pullquote]

Amíg túléled a hülyeséget, addig nincs probléma.
Amíg túléled a hülyeséget, addig nincs probléma.

Ez az írás a futás egyik extrém hatásáról szól. Lazít a hülyeséggel szemben. Nem hiszed? Persze, hogy nem! Mert tudod…

A futás olyan sport, amit akkor űz a hétköznapi ember, amikor kedve van hozzá. Felöltözik, bemelegít, nekivág, azután lazít és slussz passz. Ez a képlet ebben a formában azonban hamis. Több szempontból is. Ezért most újra nekivágok.

A futás dinamikus sport. Amatőr szinten is erőbevetést igényel. Nagyjából tök mindegy, hogy azért vág bele az arc, mert egészséget, szép testet, álomcsajt vagy álompasit, jó eredményt, önigazolást remél tőle vagy csak ki akar lépni a puhapöcs kategóriából, a futás akkor is örömhormonokat szabadít fel. Ezek a kémiai anyagok tök ugyanúgy viselkednek a szervezetben, mint a drogok: boldoggá, elégedetté tesznek, sőt túladagolásnál hajlamossá válsz többet képzelni dolgokról, mint amik. Ha csak a saját tapasztalataimból indulok ki, így történhetett meg, hogy egy pár évvel ezelőtt jácintkék arapapagájt láttam futás közben az etyeki gesztenyesoron, és egy szimpla, nem is túl méretes vadnyúl elől páni félelemmel vegyes hátsó-fali infarktussal menekültem, mert kóborló rottweilernek néztem. Ennek a „szernek“ köszönhető, hogy viszonylag értelmes, hétköznapi kisemberként simán végig tudok nézni egy M1 híradót, mosolygás nélkül böngészgetem a Köpönyeg kéthetes időjárás-előrejelzését, és el tudok beszélgetni olyan tanítványaimmal is akik tizennégy évesen hisznek a geocentrikus világképben, a pókok elevenen szülésében, és a szöcskék két sávban sorakozó mellbimbóiban, melyekből apró szöcskekezeikkel fejik ki az értékes, zsíros szöcsketejet. Ha nem futnék, nem lenne drogom, és akkor valószínűleg egy ilyen helyzetben „bal felütés, jobb csapott“ kombinációval végezném ki az ostoba kis suttyókat vagy saját magamat ott, és akkor. Az élet ugyanis kemény, brutál cucc kell hozzá. Namármost, eddig tartott a bevezetőm. A lényeg rövidebb lesz, legalábbis remélem.

A kiégés problémája valós, nem én találtam ki. Csak szenvedek tőle…
A kiégés problémája valós, nem én találtam ki. Csak szenvedek tőle…

Ha csak simán kemény az Élet, akkor elég az egyszeri endorfin is. Ha nem, akkor több kell. Ha több cuccra van szükséged, akkor többet kell futni. Úgy kezdődik az őrület, hogy a hét minden napján futsz egyet. Ezt is lehet fokozni. Minden nap kétszer futsz, majd minden nap sokat. Időben, távban, agyban, mindenhogy. Szép lassan függővé válsz, ami nem is olyan lassan visszaüt. Nehezen megy a kelés, begörcsölsz lépten-nyomon, fáj a térded, a hátad, a segged, bokád, még a prosztatád is (természetesen a nőknél a női prosztata fáj), és lelkifurdalást érzel, ha kihagyod a napi betevőt. A teljesítmény lassan visszaesik, emiatt – és a folyamatos sérülések következtében – a hangulatod is olyan lesz, mintha folyamatosan egy hiperhorror esküvő hajnali kábulatában üldögélnél egy adag hideg töltött káposzta mellett. A rosszkedv pedig igen rossz tanácsadó. Hazug-fajta.

Nincs nagy bajod! Csak kiégtél egy pettyet! Legfőbb tünete, hogy nincs kedved nekivágni az „útnak“. Ha futsz, akkor már jó, de addig… addig eljutni, hogy elindulj, na az kegyetlen kemény játék.

Ilyenkor egyetlen megoldás van: pihenni kell. Horgászni, finomakat kajálni, olvasni, játszani a gyerekekkel ha van, és csinálni, ha nincs, beszélgetni a barátokkal, csajozni, pasizni, bulizni.

Ilyenkor egyetlen dolgot nem szabad tenni: erőltetni. Ugyanis két vesztese lehet a kiégésnek: TE, és a FUTÁS! Mindkettő csupa-csupa nagybetűvel.

LegalDrug

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.