Zombi Run 2X

Ma reggel arra ébredtem, hogy már csak akkor fáj a komplett felső fogsorom, ha lehajolok mondjuk cipőt kötni. Vagyis múlóban van az arcüreg gyuszim, lehet menni kifelé a hidegbe. Így is lett.

Délután 6 körül indultam. Gabi pont előtte posztolta a vasárnapi tervét, így gondoltam pályabejárást rendezek a pátyi temető és a kecónk között. Ez meg is volt, 17,3 km, a pálya járható. Eddig a lényeg, innen már csak felesleges szószaporítás jön, csak saját felelősségre olvassátok tovább…

annoying-orange-gamesMagamra cuppantottam a vacsi új téli szerkómat, valami kókuszmatracból gyártott, “csudanarancssárga” diados felsőt meg a tegnap beújított Crivit (világmárka!) téli futógatyómat. Előtte leoperáltam róluk az árcédulákat, mer úgy mégis csak profibbnak tűnök. Aztán gyia!

Végigverettem a zsámbéki strásszén, le a tacskó mellett, minden kamionos tócsát kecsesen átugrottam. Majd föl a kozáromi emelkedőn, egészen a gerincre.

Zombi Run I.
Itt poroltam végig, nem nagyon foglalkoztam semmivel sem, max a pulzusommal néha-néha. Csimax Csimax lelki és futótársunk kalandjaiban olvasottakkal azonos módon épp nem a kvantumfizika legújabb kérdésein agyaltam, hanem egy eszközhatékonysági problémán járt az agyam: nevezetesen, hogy az arcüreggyuszi alkalmából betárazott három darab pzs együttállását mikor bontsam meg, a 17 km melyik 20 méterén legyek úriember, és hagyjam abba pár méterre a szipogást. Ezen tököltem, mikor az órámra rápillantva ez a látvány tárult elém: — BPM. Jajj!

…megzombultam menet közben.
…megzombultam menet közben.

Ez annyit tesz, hogy game over, a B oldal is véget ért, nem ver már a jó öreg ketyegő. B@sszameg! Na mindegy, a tóhoz vezető keresztút már csak 50 méter azt még letudom, ne csak úgy szimplán a keréknyomban végezzem, sokkal stílusosabb egy útkereszteződés, ha már… De csak peregtek a méterek, majd a száz méterek, a tempó sem csökkent. Tekintettel a tökéletes futótechnikámra (ami a gyűjtőfogalma a következőknek: óra, teló, új ruci, régi cipő) csak az lehet, hogy megzombultam menet közben. Erre utalt már az asszony is korábban meg a kollégáim is, így a végén csak igazuk lett. Másik eshetőség, hogy megvámpirultam, tekintettel arra, hogy az útvonal legmagasabb pontján, a teliholdhoz épp legközelebb poroltam.

Tomporhoz valószínű felsőtest is tartozott.
Tomporhoz valószínű felsőtest is tartozott.

Ezen tökörésztem a következő kilométereken, amikor is a pálya fölött átérve a Pátyra bevezető diófasorhoz érkeztem. Ekkor az egyik diófa alatt két lábban végződő tomport láttam egy lekoszlott munkásőr gatyában. Felső test sehun, de mozgott, motoszkált, tehát friss vér lehetett. Vagy egy zombi kolléga. Hangosan ráköszöntem Tomporra, elvégre jól nevelt paraszt suttyó volnék vagy mi, mire az még hangosabban, olyan 75 év körüli férfi baritonban visszaköszönt. Felső test továbbra sem volt hozzá. Ezen meglepődtem, de mivel nem haraptam meg Tomport, sőt kedvet sem kaptam a rágcsálásához megnyugodtam, hogy a vámpirulás kizárt, zombulás a diagnózis.

A következő szakasz egy vízmosásos technikásabb rész volt, ezen végképp nem kapcsoltam Einsteini magasságokba, örültem, hogy végig döcögtem valahogy a temetőig. Itt megint nem feküdtem be egy sírba sem, csak úgy mondom…
Naszóval pihenő nélkül indulás visszafelé. A Tomporral megint találkoztam, de ekkor már volt folytatása, sőt a folytatás végében még egy bot is volt amivel a diókat verte a fáról. Nem haraptam meg.

Zombi Run II.

Mindenütt vaddisznókat láttam a sötétben… vagy…
Mindenütt vaddisznókat láttam a sötétben… vagy…

Nagyjából a Sasfészek MOL kút magasságában szállt le rám végleg a sötét. Nálam volt egy lemerült mobil meg egy lemerült óra, lámpa véletlenül sem. Pedig vettem az Aldiban és már az árcédulát is levágtam róla. Ezzel egy időben feléledt a táj, mindenhol vaddisznókat láttam magam előtt. Ahogy közeledtem hozzájuk hol nyúl, hol őzike alakban szökentek el előlem. Ügyes…! De nem vernek át!
Innen jött a tök sötétben való terepfutás. Mellettem két méteres száraz kukorica, amiben elég nagy forgalom volt, recsegett-ropogott. Előttem nem tudom mi volt, mert az orromig nem láttam. Annyira sötét lett, hogy a gerincre felérve nem találtam meg a haza vezető utat, hanem túlfutottam rajta. Állat volt! Viszont Zsámbék fényei pazarok voltak. Mivel magam előtt tényleg semmit nem láttam már volt lehetőségem bámészkodni, fényeket számolni. Ekkor bántam meg, hogy levágtam az árcédulákat, mert elég kellemetlen szembeszél fújt, minden papírcetli takarása aranyat ért volna.
Kilométereket döcögtem a keményre szikkadt traktornyomokon, a végére már a térdem is megfájdult, mert a sötétben sík felületet nem lehetett találni. A nagy monotóniát egy óriási sikoly majd robbanásszerű csattogás és suhogás törte meg. Na, ekkor fostam le a bokámat is ijedtemben! Majd egyszer valaki magyarázza már el nekem, hogy miért poén a fácánoknak megvárni, hogy majdnem rálépjen az ember, majd nagy csinnadrattával kilőni onnan… Ez konkrétan nem etikus, kikérem magamnak! Ha nem állt volna már meg hamarabb a szívem, akkor most biztosan. Persze a fácán drága annyira kizökkentett a monoton szopásból, hogy a következő 10 méteren kifordult a bokám egy vízmosásban, így már felváltva szídhattam a fácán felmenőit és minden egyebet ami csak eszembe jutott.

A Zombi Run II egész addig tartott amig be nem értem a faluba. Ez akkora váltás volt, hogy szabályosan vakítottak az utcai lámpák a megelőző egy óra koromsötétje után.

Na szóval csak azt akartam mondani, hogy járható az út Pátyra.

2015_0024_01_5596_14 másolatIstván

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..